Irodalmi Szemle, 2004

2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)

Jókai és Komárom

1945 óta ki volt zárva. Szíjj Ferencet még ebben az évben kiteleptették. A 13 ezer darabnyi könyvállományt traktorra hányva vitték a zúzdába. A Jókai Egyesület úgy elnémult, mintha sose lett volna. Csak mi, régi komáromiak, tekintettünk fájó szívvel a legendás Kultúrpalotára, amely fiatalságunknak, eszméinknek, reményeinknek színhelye volt. Sokan úgy vélték, hogy a Jókai Egyesület hírét, nevét elmosta a történelem vihara.

Tempóra mutantur, szól így a latin közmondás. Ez vált valósággá Közép-Eu- rópában 1990 táján. És amikor 2000-ben, Jókai születésének 175. évfordulójára emlékeztünk, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesületet feltámasszuk halódó porából. 2000. június 9-én a Madách Könyvüzletben ültünk össze néhányan (17-en) és nyilvánítottuk ki azon szándékunkat, hogy a nemes hagyományú Jókai Egyesületet újraindítjuk. Ezen előkészítő bizottság elfogadta e sorok írója által előterjesztett Alapítólevelet, melynek a szövege a következő:

ALAPÍTÓLEVÉL

Mi, Komárom város szülöttei és polgárai, az Úrnak 2000. esztendeje június 9. napján, Jókai Mór születésének 175. évfordulóján, adjuk tudtára Komárom közönségének és a hivatalos szerveknek a következőket:

Kötelességünknek érezzük, hogy Komárom város örök büszkesége - Jókai Mór neve és szellemi hagyatéka - soha ki nem hunyó fénnyel világítson az elkövetkező évtizedekben és századokban. E célunk érdekében kívánjuk újólag megalakítani az egykor oly virágzó Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületet, mely valóságos világítótornya volt Komárom kulturális életének. Hűek és méltóak kívánunk lenni apáink és eleink szelleméhez és hagyományaihoz, akik 1911. március 5-én a Vármegyeháza (ma Járási Hivatal) nagytermében megalapították e nemes kulturális fórumot, amely az 1945-ös betiltásig és feloszlatásig a város művelődését irányította.

Amikor Komárom városának olyan halhatatlan nagyságai álltak csatasorba a toll erejével, mint: Alapi Gyula, Beöthy Zsolt, avagy Antal Gábor ref. püspök. Ő- ket idézzük most meg a század- és ezredforduló magyarjai, hogy erőt adjanak és hitet sugározzanak felénk az azóta eltelt sok-sok évtized homályán keresztül is.

Ok 1911-ben történelmet írtak és példát mutattak nekünk a szülőföld szere- tetéből és Jókai szellemének szolgálatából. Akik nemcsak egy reprezentatív székházat, a Kultúrpalotát (Ma: Duna Menti Múzeum) tudták felépíteni, de méltó emléket állítottak - Berecz Gyula jóvoltából - Jókai Mórnak is,.

Legyen ez a mai nap nemcsak a nagy szellemek megidézésének napja, nemcsak hódolatunk kifejezésének pillanata, a mi örök büszkeségünk, Jókai előtt, hanem legyen ez a dátum a mi nagy elhatározásunknak is szószólója és figyelmeztetője.