Irodalmi Szemle, 2004
2004/6 - Szénássy Zoltán: Jókai és Komárom (Száz éve hunyt el Jókai Mór)
Jókai és Komárom get déli orrán (ahol ma az öreg hajógyár áll) épült Arénába, ahogy ezt ő maga is föl- jegyezte az Egy sziget története című elbeszélésében: „Aréna volt a szigeten; színészek játszottak benne... Arra emlékszem, hogy milyen szép kis leányka volt az a Hivatal Anikó, s hogy én belekiabáltam a darabba.” A színpadon hangos és heves szóváltás zajlott a hölgyek között, és erre reagált a kis Jókai: „Asszonyok, asszonyok!” 1849-ben ebben az Arénában játszott az Egressy Béni által vezényelt honvédzenekar. ÉRCBE ÖNTÖTT EMLÉKEZET Mindenki által ismert tény, hogy Jókai Budapesten van eltemetve, és a Kerepesi temetőben nyugszik. Azonban az már kevésbé ismert, hogy Jókai csontjai mégis komáromi földben porladoznak. Ugyanis a komáromi küldöttség, mely 1904. május 9-én részt vett a temetésen — a főispán Sárközy Aurél, és a polgármester Domány János vezetésével -, Jókai szülőházának földjét vitte magával, és elsőnek azt szórták a koporsóra. A küldöttség szónoka, Tuba János főjegyző így búcsúztatta őt: „Éltednek reggelén Komárom köszöntött az első »isten hozott«-tál, illő, hogy Komárom mondja az utolsó »isten hozzád«-ot is, midőn pihenni a sírok éjjelébe térsz. Elsők voltunk az örvendezők között ringó bölcsőd körül, és most sírodnál a gyászolók között utolsók vagyunk... Miénknek vallottunk, a miénk is voltál, világot hódító komáromi fiú!... Komárom adott a világnak téged, és te egy világot adtál nekünk cserébe... Második édesanyád: szülővárosod mély gyászba öltözött. »Aranyember« szeméből könnyek árja csordul, a »A tengerszemű hölgy« özvegyi fátyolt öltött, „Elátkozott család”-ként sírunk és kesergünk mert lehullott a mi fejünknek koronája! Szülővárosodból, szülőházad földjéből hoztunk magunkkal néhány porszemet. Hadd vegyüljön össze a bölcsőd ringató édes anyai föld sírod göröngyével, s tegye szebbé, édesebbé síri álmodat, s ölelkezzék majdan hamvadó poraiddal... Addig is, míg ércbe öltözötten hazahívhatnánk, a viszontlátásig! Örök büszkeségünk, fényes dicsőségünk, világokat hódító diadalmi utadból pihenni e sírba tért komáromi fiú: Jókai Mór, isten veled, isten veled!” A leírtakból világosan kiolvasható, hogy Jókait még el sem temették, de Komáromban már szobrának felállítására gondoltak. Jókai halála után két évvel már megindul a szervezkedés, a szoborállítás tárgyában. A Komáromi Újság írja: „Szobrot a koszorús írónak,... ki az egész nemzeté volt ugyan... de elsősorban a miénk! Komárom város törvényhatósága elhatározta, hogy legnagyobb fiának szobrot állít: állítsuk fel a magunk erejéből. A tehetősebbek áldozzanak emlékére... a szegény adja oda fillérét... A Komáromi Újság szerkesztősége minden legcsekélyebb adományt készséggel eljuttat a szoborbizottsághoz és hírlapilag is közzéteszi: ne hiányozzék a névsorból egy név se!” (1906/47) 1914 nyarára már együtt volt a szükséges 16 000 korona, amikor Szarajevóban merénylet történt a trónörököspár ellen. Gabrinivics gránátdobása ugyan még
