Irodalmi Szemle, 2003
2003/1 - FÓRUM - Kocur László: Darkó István Zsenika című csonkaregénye, narratív pszichológiai nézőpontból
Kocur László Darkó István Zsenika című csonkaregénye, narratív pszichológiai nézőpontból Magyar irodalom Csehszlovákiában a két világháború között Remélem, mai konferenciánk többi előadója lényegesen fantáziadúsabb lesz e sorok felolvasójánál, s nem ismétli meg azt az e körben nyilván közhelyszerűen ismert tételt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom első korszakával kapcsolatban hatalmas adósságaink vannak. (S itt hadd nyissak egy zárójelet a többes szám első személy feloldására: mikor azt állítom, nekünk vannak adósságaink, akkor azt nagyjában-egészében erre a meglehetősen szűk körre értem. Egy időben olvashattunk azzal kapcsolatban siránkozó passzusokat, hogy a fiatal kutatók mennyire nem érdeklődnek az e korszak által kínált témák iránt. Már hogy érdeklődnének, ha például a Comenius Egyetem Magyar Tanszékén jelenleg nem is tartanak előadást e témában.) Ezek az adósságok - s elképzelhető, hogy ebben (is) rejtőzik a visszatartó erő - elsősorban filológiai természetűek. Könnyű dolgom van, hisz nem kell felsorolnom, ki mindenkinek köszönhetünk forrásközléseket, problémafelvető tanulmányokat, korszak-monográfiákat, hisz csaknem mind itt ülnek. E hanyagolt tudományterület művelői közül úgy gondolom, Turczel Lajos tanár úr munkássága a legmeghatározóbb, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy még egy tanulmányába - gondolom, véletlenül - bekerült szövegromlás is évtizedekig tovább élt többek kötetében... Mikor azt látjuk, hogy Koncsol László lelkes feltáró munkája nyomán egy régió nem létező/nem létezőnek hitt története konstruálódik meg, óhatatlanul arra gondolok, a soha nem látott számú szlovákiai magyar könyvkiadói vállalkozás valamelyike - de nem szükségképpen szlovákiai magyar - miért nem kezd hasonló munkába irodalomtörténeti vonalon is. Egy ilyen forráskiadás megléte nagyban megkönnyítené a kutatók munkáját. Úgy tudom, a somorjai Bibliotheca Hungaricában Végh László vezetésével komoly bibliográfiai munkálatok indultak meg, s ez örvendetes; szomorú, hogy egy ilyen kutatókönyvtárra ennyi évtizeden át kellett várniuk a (szlovákiai) magyar kutatóknak, de amennyire fontos egy ilyen jellegű kutatókönyvtár, legalább olyan fontos lenne egy használható forráskiadás-sorozat. Vegyük például Darkó István esetét. Turczel tanár úr szerkesztésében a Madách Könyvkiadó egykori Csehszlovákiai Magyar írók sorozatában olvashatjuk két kisregényét, valamint novelláit, s Romok és fények címmel van önálló válogatáskötete is (szintén Turczel Lajos munkája). De hol van a többi?- kérdezhetnénk, nem is beszélve a Tóth László által feltárt, kéziratban levő művekről. Ez bizony még elvégzendő feladat a honi magyar könyvkiadás előtt. Darkó István szlovákiai magyar viszonyok közt jól feldolgozott szerzőnek
