Irodalmi Szemle, 2003
2003/6 - Gál Sándor: Napló, 1983 (2.)
Napló, 1983 (2.) Augusztus 16. Napok óta az itthoni munka. Dolgozom — délelőttönként az elkezdett prózán, a címét, az Állomást megváltoztattam. Több és jobb, s más is belefér így, tehát: Negyvenhat tele. Lassan, de folyamatosan írok. Túl vagyok a huszadik noteszoldalon... Ma Csemadok-elnökség. Alig voltunk határozatképesek. Kérdés: a szövetséget meddig lehet ilyen megalázó, koldus állapotban megtartani, szervezeteit működtetni. Jószerével az első félév elviszi az egész költségvetést. Augusztus 25. csütörtök. Az utóbbi napokban egy sor váratlan esemény ért. Pozsonyban Sárkánnyal tárgyaltam a kézirataim sorsa felől, mert március óta teljes bizonytalanságban éltem. Tegnap Sárkány fölhívott, s közölte, hogy a verseskötetem (Az Éden és a Golgota között) jövőre megjelenik, ’85-ben pedig a CSMÍ sorozatban válogatás a prózámból. Micsoda fordulat! Nem is értem, hogy miért. Sárkány arról is meg akart győzni, hogy adjak írást az Irodalmi Szemlének. Úgy tudta, V. Erzsi ellen van kifogásom. Megmagyaráztam neki álláspontomat Klimitset és Csandát illetően, de azt is hozzátettem, hogy nagyon rossz választásnak tartom Varga Erzsit a Szemle élére állítani. Dilettáns és tehetség nélküli — soha se lesz más. író se, és szerkesztő se. Vagyis a Szemle még mélyebbre fog süllyedni, mint ahol jelenleg áll. És erre nincs mentség. Jól — már ha az írás valaha is jól haladhat — haladok az elbeszéléssel. Ellenben olvastam Grendel Lajos katasztrofális véleményét a regényemről. Most nem tudom, kinek higgyek. Mindenesetre ez új helyzet — kézirataim kiadásának sorrendje lehetővé teszi, hogy néhány részletét átdolgozzam, esetleg kibővítsem. Ma pedig meghozta a posta a Mese a Hétpettyes házikóról című mesekönyvemet. A Móra Kiadó 16 ezer példányban adta ki, Somorjai Éva rajzaival. Szép kiállítású könyv. A kis Évikével együtt örültünk neki. Délelőtt esett egy kevéske eső, meg az éjszaka is, de fülledt meleg van most is még. Tegnap óta mindenesetre derűsebb a hangulatom, s még az elalvás is gyorsabban megy, holott az utóbbi hetekben rengeteget kínlódtam emiatt. Visszalapoztam a naplómban, s úgy találom, olvasmányaimról alig írok valamit. Holott a megszokott rendszerességgel olvasok napi 3-4 órát. Augusztus 26. péntek. A hőség változatlan. Egyre nehezebben viselem, s dolgozni sem tudok már megfelelő tempóban. Ma is alig írtam 10-15 mondatot az elbeszéléshez... Délután Balogh Edgár az Acéltükör mélye című könyvét olvastam; az alcíme: „Félszáz igaz történet”. Az elmúlt héten kaptam a dedikált példányt. Sok itthoni vonatkozást talámtam benne. Talán írok róla egy jegyzetet, bár úgy hallom, Edgár bácsi óvatossága és egyre érthetetlenebb naivsága egy csomó dolgot más megvilágításban igyekszik feltüntetni. Ennek ellenére végigolvasom a könyvet. A tanulság így is levonható belőle — hogy hogyan ne bánjak az emlékeimmel. Augusztus 29. hétfő. Késő nyári nap. Délelőtt Évikével itthon; írtam egy keveset a Negyvenhat teléhez. Úgy látszik, a héten be is fejezem a nagyja munkát. Tegnap felmerült bennem annak a lehetősége, hogy felbontom, széttördelem több részre-tömb-
