Irodalmi Szemle, 2003
2003/5 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gál Sándor: Napló, 1983 (részletek)
Napló, 1983 a végét kellett megcsinálnia. Pedig arra tartalékolni kell elegendő energiát. A befejezés — az epikában különösen — nagyon fontos. A továbbgondolhatás végett. Valahogy úgy kell zárni, hogy az egyben nyitás, vagy nyitottság is legyen. Február 17. péntek. Nagyon hideg északi szél. Délelőtt hóvihar, de nem maradt belőle semmi. Egész nap riportot írtam a kassai könyvesboltról. Az Új Tükör 7. számában a Szélrózsa rovatban fényképes bemutatás és közlik a Kavicshegyek c. novellámat. A bemutató jegyzet szerzője — úgy tűnik — az utóbbi években megjelent könyveimet nem is látta. Tegnap elnökségi ülés (Csemadok); sok a gond, s egyre kevesebbet lehet megoldani, csupa anyagi természetű kérdés. Ezek azonban olyan természetűek, hogy egy-két éven belül a szövetséget teljesen lebénítják, a járási bizottságot mozgásképtelenné teszik. A jövő héten a Központi Bizottság ülésén beszélnem kell erről és a KB-tagok felelősségéről. Éva állapota egyre egyértelműbbé teszi azt, hogy családunk megszaporodik. Nagyon örülnék, ha fiunk születne. Talán lesz időm és erőm fölnevelni. Dunaszerdahelyről, a Járási Könyvtárból megjött a válasz. A hónap végén öt író-olvasó találkozót kell abszolválnom. Igaz, 14-én Pozsonyban voltam. Oda repültem, vissza vonatoztam. Nagyon fárasztó volt. A Madách Kiadóban is csupa kellemetlen hír fogadott. A válogatott kötetemet Cs.-nek adták lektorálni. Ez a barom most már harmadszor írt feljelentés számba menő „véleményt” írásaimról. Elképesztő, mennyire nem érti az irodalom lényegét. [...] Lacival is beszélgettem egy jó órát. Az ötvenes évek elejéről ír regényt; amit róla mondott, érdekesnek ígérkezik. Csak jól meg tudja csinálni. Nagyon hiányzik az erdő! Február 24. csütörtök. Délelőtt az útlevelemet intéztem, utána a KB-ülésre készültem. Egy sor megoldatlan problémán töprengtem. A gazdasági megszorítások megbénítják a Csemadok munkáját. így nincs erkölcsi jogom ezt tovább vállalni. Nem akarom, hogy a szövetség úgy menjen tönkre, hogy annak én is részese legyek. Létezik a toleranciának is határa, s hátrálni csak a falig lehet. Holnap és holnapután kiderül: léphetünk-e még, és hogy — merre. Március 2. szerda. Huszonötödikétől úton voltam. A KB-ülésén nem derült ki, hogy léphetünk- e, s az sem, hogy merre. A KB-ülése előtt Dávid Terézzel találkoztam, arról beszélt, hogy milyen elképesztő Tabi László glosszája Rácz Olivér tévébeli versével kapcsolatosan. Bólogattam, mit tehettem volna egyebet. Ami meglepett: azt mondta, én válaszolhatnék rá, mivel nekem „nevem” van... Huszonha- todikán délután a szerdahelyiek vittek magukkal. Este Alistálon voltam író-olvasó találkozón. Molnár Erzsiék láttak vendégül. Erzsit vagy tizenöt éve nem láttam. Nagy, érettségiző fia, és nyolcadikos lánya van. Huszonhetedikén délelőtt Tóth Lacit látogattam meg. Délután Apácaszakállason író-olvasó találkozó. Ott volt Öllős Dezső két lánytestvére. A találkozó után kimentünk a temetőbe Dezső sírjához. Egész nap és éjszaka is zuhogott az eső; lassan elfogy a hó. Este Pozsonyeperjesen ugyancsak találkozó és eléggé érdekes beszélgetés. Hétfőn, 28-án a somorjai magyar gimnáziumban, sajnos, ennek éppen az
