Irodalmi Szemle, 2003
2003/4 - Zalabai Zsigmond: Magyarnak lenni... (Egy kötet utószava)
Zalabai Zsigmond Magyarnak lenni... Ipolysági barátaimnak: Csáky Károlynak, Danis Ferencnek „Sajó Sándor - írja a költő válogatott verseit előszózó dr. Bartha József 1937-ben — embernek és költőnek egyformán nagy volt. Emberi alakja néhány évtized múltával el fog halványulni, költői egyénisége szoborszerű- en állandó marad az utókor előtt." Mivel a Sajó Sándor-i költészet napjainkra homályba merült, s az akadémiai irodalomtörténeti szintézis sommásan azt állapítja meg róla, hogy az ipolysági születésű poéta a korszak „harmad- és negyedbeli epigonjai közé tartozott.”(V. kötet 7.1.), úgy vélem, ideje szembenézni a Sajó-hagyaték ellentmondásos megítélésének kérdéskörével, vállalva a rajongóan magasztaló, illetőleg sommásan elutasító vélemények serpenyői között mozgó mérlegnyelvnek, egy friss, egy mai olvasat birtokában levő esztétikai értékítéletnek a feladatát is. Mielőtt azonban erre rátérnék, ismerkedjünk meg a költő tömör életrajzával! Sajó Sándor - Heringer János és Rossnagel Terézia fiaként - 1868. november 12-én született Ipolyságon. Családi nevét 1894-ben változtatta Sajóra; talán Jókai Mór iránti tiszteletből, akinek egyik álneve éppen a Sajó volt. Származását tekintve nem volt tehát magyar; a verseiben szinte minden más témát és érzést legyőző, a sikertelenebb opuszaiban anakronisztikusan romantikus, a sikeresebb szövegeiben viszont szinte kozmikussá növesztett, prófétai indulatú magyarságtudat és nemzetszeretet talán éppen származásának a kompenzálásaképpen fogant meg benne. Forgács című versfüzérének egyik darabjában írja: Petőfi tót volt, - ej, no, nem baj, Magam is sült német vagyok, Iám, Csak éppen a nyelvem meg lelkem magyar, S a nap is magyarul ragyog rám. Petőfi tót volt? — én is más vagyok? Örvendezz, árva népem? Vagyunk még magyarok... Középiskoláit - Petőfi szellemét is magába szíva, amely előtt a Petőfi című sikerült versében tisztelgett — a Selmecbányái evangélikus líceumban végezte; visszatér a város képe a Selmecbányában is. Hatodikus korától, még Heringer néven, gyakran tűnik föl az iskola önképzőköri rendezvényein; nyolcadikos korától ő az önképzőkör elnöke. Három év alatt című - zsengéket tartalmazó
