Irodalmi Szemle, 2003
2003/3 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (2) (tanulmány)
A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (2) Az ipari szakiskolák képezték Magyarországon az ipari szaktanintézetek következő, fentebb említett felső ipariskoláknál alacsonyabb képzést nyújtó csoportját. Az országban összesen 26 ilyen jellegű ipari szakiskola működött, ebből hat volt Észak-Magyarországon, azaz a később Szlovákiának nevezett területeken. Fémipari szakiskolák voltak a következő városokban: Pozsony, Besztercebánya, Gölnicbánya. Faipari szakiskolák voltak Eperjesen és Iglón, Késmárkon pedig szövőipari szakiskola működött. Ismét külön kategóriába tartoztak az ún. kézművesiskolák. Ilyenből azi országban volt összesen hat iskola, ebből azonban négy a Felvidéken' működött. Kosárfonó iskolák voltak Homonnán és Belluson, Hegybányaszélaknán (Selmecbánya része) működött egy gyermekjátékszer-készítő iskola, Körmöcbányán pedig csipkeverő kézművesiskola.16 A fentebb említett ipari szakiskolák közül feltétlenül külön említést érdemel az 1903 szeptemberétől működő Pozsonyi Magyar Királyi Állami Fémipari Szakiskola, főleg mintaszerűen felszerelt tanműhelyei miatt. Ez volt az ország egyetlen olyan szakiskolája, amely különös figyelmet szentelt a műlakatosság oktatásának.17 A felsorolt szakiskolák és kézművesiskolák oktatási nyelvével kapcsolatban leszögezhetjük, hogy bár állami tanintézetekről volt szó, a növendékek minden téren szabadon élhettek az anyanyelvhasználat szabadságával. Ezekben az iskolákban általánossá vált az a gyakorlat, hogy a tanulók saját anyanyelvűket használták, sőt ahol nagyobb számban voltak ugyanazon anyanyelvű tanulók, ott az oktatás és a vizsgáztatás nyelve is azonos volt a tanulók anyanyelvével.18 A honi mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése is a 19. század hetvenes éveiben vette kezdetét. Az egész folyamat sürgetője az Országos Magyar Gazdasági egyesület volt. Kezdeményezésére jött létre 1874-ben Kassán — a hasonló jellegű keszthelyi, debreceni és kolozsmonostori szaktanintézetek után — a Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet, amely kezdettől fogva középfokú jellegű iskolának számított. A tanulmányi idő itt három év volt, s a felvétel hat gimnáziumi vagy reáliskolai osztály elvégzéséhez volt kötve.19 E középfokú gazdasági tanintézet mellett volt még azonban a Felvidéken a Magyar Királyi Mezőgazdasági Minisztérium igazgatása alatt további kilenc különböző szakirányultságú mezőgazdasági iskola. Ezek a következő városokban voltak találhatók: Árvaváralja, Breznóbánya, Kassa, Kisszeben, Komárom, Liptóújvár, Pozsony, Rimaszombat, Selmecbánya.20 Külön kell még szólnunk a magyarországi tanoncképzésről. A tanonciskolákról mint iskolatípusról először az 1884:XVII. te. az ún ipartörvény rendelkezett. E törvény értelmében, az „oly községekben, ahol legalább 50 tanonc van és e tanoncok számára külön iskola nincs, köteles a község a tanoncok tanításáról külön tanfolyam berendezése által gondoskodni”, a tanonc pedig „mindaddig, míg tanideje az iparosnál tart, köteles ily iskolába járni”.21 A tanonciskolák szervezeti felépítését, felügyeletét és tanrendjét a későbbiek folyamán több miniszteri rendelet is konkretizálta, amelyek közül legjelentősebb az 1893. augusztus 31-én kelt 33 564. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet az iparos és kereskedő tanonciskolák szervezete tárgyában.22 A tanonciskolákról azonban elmondható, hogy azok nem váltak szerves
