Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: A költői hivatás megdicsőülése
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szabad elhatározásából következik. Ahogy Térey írja: „Ők vontak földöntúli fénybe/ Pusztává tett országokat...” (IX/54) Az igazi paulusi fordulat, mint Paulus Hacker és Kemenszky vitájából kitűnik, az egyházalapítás, egy új hit, új struktúra kialakítása - ebben csak Luther (11/10) említhető vele egy lapon. A sztálingrádi Paulus Wehrmacht éppilyen fordulatot kénytelen végrehajtani a vereség hatására: egy új struktúrában kénytelen elhelyezni önmagát. Paulus Hacker pedig mindent feléget maga mögött, hogy leszámoljon addigi életével. Az egyéniségbe kódolt fordulat lehetősége a folyton-úton-levést is implikálja. Innét nézve pedig minden fordulat csak az út egyik állomása, amelyet a szerzői-olvasói önkény emel ki: „Kilenc Camoena, hála nektek! Párkák, metsszetek szálakat! Gyűrűt s szimmetriát teremtek. Küllőket és körutakat, És én állok minden köröndön.” (IX/55) Harmadik összekötő kapocsként maga a forma, az anyegini és dantei anyag újrahasznosítása folyik. Az Anyegin-strófát használó Térey Puskin episztoláit sem kerüli meg, Tatjana leveléhez hasonlatosan olvashatjuk Ludovika levelét Paulushoz stb. Térey rímei közül a jegyzetekbe száműzött IX/22 a kedvencem: a rím itt a saját idegenné tételét forgatja vissza a magyar nyelv grammatikai modusába: „Gumbinnent gé avat Guszevvé, De Tilsit Szovjetszkje? S emellé Rauschenből épült Szvetlogorszk, Insterburgból gyúrt Csernyahovszk?” A Divina Commediába írt misztikus hármasság éppúgy része a Paulusnak, mint a gyűrűző szerkesztésmód. Ha a dantei logikát próbáljuk Térey szövegére alkalmazni, úgy Paulus Sanctus a Kemenszky-Paulus vitában feltáruló, megkö- zelíthetelen Paradicsom, Paulus Wehrmacht a teljes megsemmisülés Poklának, Paulus Hacker pedig a reménytelen szerelem által felrajzolt lehetséges Purgatóriumnak lakója. Úgy tűnik, Térey a Dante-szakirodalomban hangoztatott hármas jelentést is potenssé kívánta tenni: a szó szerinti (vö. referenciális) jelentés, a rejtett politikai (vö. történelmi-szociológiai attitűd) értelem és a vallási igazság (vö. „damaszkusziság”) válik szét az esztétikai jelentés által határolt térben. A negyedik kohéziós erő a három név által szövegbe írt narratíva között a nem, amely a Térey eddigi köteteire jellemző attitűdöt írja bele a Paulusba. A férfiidentitás három aspektusa a szent, a harcos és a bűnöző (hacker) ebben a szövegben. A nemi viszonylatok szempontjából alapvetőnek tűnik az a felismerés, hogy a nő szinte meg sem jelenik a „regényben”, pontosabban társként nem. Az egyetlen női szereplő Ludovika, de — jellemző módon — még ő is csak „félig” nő, hiszen a neve meglehetősen „férfias”, militáns jelentésű (a két világháború közötti tisztképzőt asszociálja). Mindhárom szerepet összeköti tehát a nő hiánya: a szent életét a bűnös nő nem szennyezheti be, a harcost a „gyenge nő” csak akadályozná, míg a bűnöző számára a nő csak test, amelyet élvezeti tárgyként, áruként szemlél. Főleg a VI. fejezetben olvashatunk Paulus
