Irodalmi Szemle, 2001
2001/4 - MARGÓ - Zalabai Zsigmondi Filosznapló
Filosznapló Tátra-versét, Ady Endre költeményét, A föltámadás szomorúságát, amely a Csorba-tó mellett született, s amelyben a tájnak fontos motiváló szerepe van. Földessy Gyula emlékezése szerint Ady ezt a versét addigi pályafutása legnagyobb költeményének nevezte. Hogyan is hangzik? — Vihar s üvöltő Tátra-erdők Voltak az én tamásaim, Kik sebeimnek nyílásain Ujjaikat mártván benyúltak. Ködök szálltának S ködökön át Megromoltan és feledőn Hagytam el a Múltat. Aztán bolyongtam: tót zsoltárok Harsogtak a fenyvesekben. Micsoda zsoltárt is tudtam én Kedvesebben Valamikor? Csak hallgatok, Mert már mindent elfeledtem. Itt tó van a Tátra ölén, Csillogó, tiszta, vad, Keresem benne a századokat, Az életemet, A sírtáró dalokat. Keresem magam közelségét, A szál la ló Időt, S a tükröt, a varázsosat, A meg ismertetőt. És megáll az Élet Es tudom, hogy most már semmi sincs, Senki sem él És semmi sem igaz. Keshedt, vén arc vigyorg a tóból És nem tudom: ki az? Föltámadtam, jaj, föltámadtam. * * * Vágy és emlékezet... — Az irodalomtörténetnek van, lehet egy regionális ága, topográfiája is. Ady Endre remeklése nélkül — ez tehette volna föl Kovács Sándor Iván idézetmontázsára a koronát! — számomra a magyar líra Tátra-élménye: csonka emlékezet. * * * „Egy nemzeti közmondást örökre meghagyni halni, nagyobb kár, mint amikor a Hódoltató Tábor egy ágyút elveszt” írta 1819-ben kéziratos
