Irodalmi Szemle, 2001
2001/4 - HAGYOMÁNY - Csáky Károly: Petőfi és Selmecbánya (tanulmány)
Petőfi és Selmecbánya levél szerepel a Petőfi Sándor Összes művei című kiadvány VII. kötetében (1964) is. Az elsőt Pápáról írta Petőfi 1842 júL 7-én. Ennek selmeci vonatkozásai is vannak: „Veled utoljára Pozsonyban beszéltem —(..) —, onnan szüléimhez Pestre mentem, Pestről fel Selmecre testimoniumért...” Emlegeti benne Doma- novszky Endre (1817—1895) barátjukat is, aki a Magyar Társaság titkára volt Selmecbányán, később pedig ismert tanár és filozófiai író lett.43 A szóban forgó selmeci útra 1841. áprilisában került sor. Április 17-én írta újabb selmeci keltezésű versét, a SZERETLEK, MINT A HOLD... kezdetű sorokat Neumann Károly barátjának emlékkönyvébe. A Szeberényihez írt második fennmaradt levél ugyancsak Pápáról származik (1842 nov. 2). Ebben szó esik arról, hogy rendszeresen közöljék egymással újabb „elmeszüleményeiket”. Petrovich mellékelt is egy költeményt, AZ UTOLSÓ ÉJ címűt. A harmadik levelet már kecskeméti színészként fogalmazza meg Petőfi 1843. március 5-én. A levelezésben itt fordul elő először a Petőfi Sándor aláírás. A költő két verset mellékelt Szeberényinek: AZ ÁLOM és AZ ELSŐ DAL címűeket. A versek teljes szövegét jegyzetekkel együtt megtaláljuk a szóban forgó kiadványban.44 1843. július 21-én írja Petőfi a következő levelét Pestről. Ebben már érezni bizonyos kételyeit Szeberényivel szemben. Innentől kezdve barátságuk is egyre inkább elhidegült. Nyilván hozzájárult ehhez az előző levélben küldött két versre írt kemény Szeberényi-bírálat is.45 S ha már a levelezésnél tartunk, hadd említsük meg, hogy Petőfinek egyetlen Selmecről írt levele maradt fenn. Ez 1838. nov. 1-jei keltezésű, s Petrovich egykori iskolatársának, Csörföly Lajosnak írta, beszámolva benne a penci szüretről, emlegetve Prosperinyi Mihályt, jelezve Lichard érkezését, s aggódva Boleman tanár úr távozása miatt.46 Visszatérve még Szeberényi unokájához, említett honti írásában más Petőfi-relikviákról is tudósít. Megemlíti, hogy Szeberényi Lajos tulajdonában volt Petőfi első latin könyve is. Táblájának belső felére ez a kis latin vers íródott: „Hie Über est meus, / Testis est deus. / Alexander natus, Petrovics vocatus.” Szeberényi megjegyzi, hogy „Ezt a könyvet Petőfi Aszódon használta; nagyapám Selmecen jutott hozzá...” Az Országos Evangélikus Könyvtárba került könyvről a kutatók megállapították, hogy a latin—német szótárt Petőfi a pesti iskolában használhatta.47 Egy másik ereklyét is említ Szeberényi László: Toldy Ferenc Handbuch der ungarischen Poesis című művét. Ennek első üres lapjára ez volt írva: „Vettem Selmecen 1838. dec. 3- f. 13 p.p.” Újabb tulajdonosa később az alábbi sorokat írta bele: „Szeberényi Lajos Petőfi Sándortól, midőn Selmecet el akarta hagyni.” Petőfi Selmecről való távozása, illetve annak körülményei jól ismertek az életrajzokból, illetve a kritikai kiadásokból. Sokat foglalkoztak ezzel Hont megyében is, hisz Selmec, az északi bányaváros, e megye területén volt. A kultusz ápolói a helyi lapok, kiadványok voltak. Az Ipolyságon kiadott Honti Naptárban látott napvilágot a már emlegetett Szeberényi-írás is. A Honti Lapok sem maradtak mentesek a témától. Olvashatunk többek közt ezekben Petőfi Selmec utáni első állomáshelyéről, a Szentantal melletti Berencsfatváró!
