Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - KÖZELKÉP - Géczi Lajos: Újrakezdés
Újrakezdés Amikor 1952 szeptemberében Nagykaposra kerültem, jószerével semmi kapcsolatom nem volt a szlovákiai magyar irodalommal. A lágerból történt hazatérésem után mindjárt Eperjesen folytattam tanulmányaimat, tehát itt sem kerülhettem kapcsolatba az élő magyar irodalommal, pontosabban az akkor bontakozó hazai magyar kulturális élettel. Most észlelem csak, hogy a szlovákiai magyar irodalom szárnypróbálgatása, a „semmi talajáról” való indulása szinte egybeesett az én pedagógusi pályakezdésemmel. Az Új Szó is akkortájt került először a kezembe — bár hazatértem után egykori osztálytársam csábított a szerkesztőségbe; az Új Szóval kapcsolatban kissé furcsálltam, hogy rövid „ú’-val írják a címet. Még arra is gondoltam, hogy megváltozott a helyesírási szabály, mióta engem elvittek fogságba. Aztán A Fáklyát is olvasgatni kezdtem, majd előfizetője lettem. És erre az időszakra esnek az első nagykaposi író-olvasó találkozók, amelyek közül az első kettőre még ma is pontosan emlékszem, mert jelentős eseményszámba ment városunkban. Egri Viktor látogatott el hozzánk először, talán 54-ben. Föltehetően akkor, mert előzőleg hallottam a Csemadok országos konferenciáján elhangzott felszólalását, a konferencia pedig 1954-ben volt. Itt egyebek között kérte a küldötteket, hogy az író-olvasó találkozók rendezői adjanak ünnepélyes keretet az ilyen találkozóknak, hiszen ezek ünnepségszámba mennek. Tehát legyen méltó fogadtatás, műsor és egyebek. A Csemadok akkori főembere, Lőrincz Gyula vitaértékelésében frissiben le is dorongolta Egrit, mondván, hogy mit képzelnek az írók, ünnepeltetni akarják magukat? Nos, Nagykaposon ennek ellenére igazi népünnepély kerekedett Egri látogatásakor. Ha jól emlékszem, akkor jelent meg a Márton elindul című programregénye, amelyre manapság már csak az idősek emlékeznek, s talán nem is kár érte. A moziterem zsúfolásig megtelt, hiszen ilyesmi nem igen volt Nagykaposon. Azaz most jut eszembe, hogy Mécs László nagykaposi tartózkodása idején voltak felolvasó estek, de értesülésem szerint ezek eléggé szűk körűek voltak. Visszatérve Egri Viktor látogatására, ez valóban úgy zajlott le, mint valami ünnepi nagygyűlés. A találkozót Király Pista bácsi vezette, aki nem fukarkodott a fennkölt mondatokkal, szóvirágokkal, tehát az egekig magasztalta Egrit, akinek ez láthatóan igen jólesett. Aztán ő beszélt, simán, folyékonyan, ügyesen forgatva a szót. Általában a szocializmus építéséről, a felszabadult munkás lehetőségeiről szólt, s valamit a könyvéről is. Voltak persze kérdések, sőt „hozzászólások” is, amelyek azonban nem a könyvről szóltak, hanem úgy általánosságban társadalmi problémákról, Csemadokról, a magyar iskolákról. Az
