Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - TUDOMÁNY - Popély Gyula: Politikai élet és intézményrendszer Csehszlovákiában a két világháború között
Popély Gyula A szlovákiai választókerületekről elmondható, hogy azok valóságos geográfiai torzszülöttek voltak, vonatkozik ez a megállapítás valamennyire, de különösképpen a kassai választókerületre, amely az Ipoly folyó középső szakaszától egészen a kárpátaljai tartományi határig húzódott, miközben földrajzilag nem is alkotott egységes és összefüggő területet. Magába foglalta Nógrád vármegye egész szlovákiai területét, továbbá Gömör és Kishont, Aba- új-Torna, Szepes, Zemplén, valamint Ung vármegyék egyes közigazgatási járásait vagy azok bizonyos részeit 7 A 123/1920. sz. törvény azt is megszabta, hogy az egyes kerületek választói hány képviselőt küldhették a Nemzetgyűlés 300 tagú Képviselőházába. Eszerint a besztercebányai választókerület 7, az eperjesi 10, az érsekújvári 11, a kassai 7, a liptószentmiklósi 6, a nagyszombati 9, a turócszentmártoni 11, az ungvári pedig 9 parlamenti képviselő megválasztására volt jogosult. A volt magyarországi területek — Szlovákia és Kárpátalja — tehát összesen 70 képviselőt küldhették a 300 tagú Képviselőházba. Igaz, a szóban forgó választási törvény mindjárt azt is kimondta, hogy bár a köztársaság területe 23 választó- kerületre tagolódik, választások valójában csak 1921-ben lesznek. A tescheni .és az ungvári kerületekben a parlamenti választások elmaradtak. A kormány döntése alapján itt majd egy későbbi időpontban kerül rájuk sor 8 A tárgyalt 123/1920. sz. törvénnyel párhuzamosan fogadták el és tették közzé a 124/1920 sz. törvényt is, amely a Nemzetgyűlés Szenátusának összetételét és jogkörét, valamint a választókerületek beosztását szabályozta. A szenátusi választásoknál a kerületek száma országosan csak 13 volt. A képviselőválasztásokra kialakított kerületek határai voltaképpen változatlanok maradtak, de sor került néhány szomszédos választókerület összevonására. Ezáltal a szlovákiai választókerületek száma is lecsökkent 7-ről 4-re, mivel a nagyszombati és turócszentmártoni, a besztercebányai és liptószentmiklósi, valamint az érsekújvári és kassai kerületeket egyesítették Turócszentmárton, Liptószentmiklós és Érsekújvár központokkal. Az eperjesi szenátusi választókerület azonos maradt a képviselőházival. A volt magyarországi területek választópolgárai a Nemzetgyűlés 150 tagú Szenátusába 35 szenátort küldhették, méghozzá a következő bontásban: az eperjesi választókerület adott 5, az érsekújvári 9, a liptószentmiklósi 7, a turócszentmártoni 10, az ungvári 4 szenátort9 A választójogi törvények formálisan egyformán vonatkoztak mind a zömmel többségi nemzetek által, mind pedig a nemzeti kisebbségek által lakott kerületek választópolgáraira, az esélyegyenlőséget a valóságban azonban egyáltalán nem biztosították. A kisbbségi választópolgárok hátrányos megkülönböztetését segítette a ravaszul alkalmazott választási geometria. Ez abban nyilvánul meg, hogy amíg például az abszolút cseh vagy szlovák többségű választókerületekben már 18-20 ezer szavazat is elegendő volt egy képviselői mandátum elnyeréséhez, addig a magyar többségű Érsekújvár és Kassa székhelyű választókerületekben ehhez már több mint 27 ezer szavazatra völt szükség. Hasonló volt a helyzet a szenátusi választások viszonylatában is.10
