Irodalmi Szemle, 1996
1996/7-8 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom
Kovács Endre és a csehszlovákiai magyar irodalom tást, és dühösködik a kivételes stilisztikai képességű Peéry „kompromittálása” miatt. További kulcsfigurák feloldása: Szabó Karcsi a sarlós mozgalom fő alakjának: Balogh Edgárnak felel meg. Az ő rendkívüli — Szabó Dezső által is magasztalt — szervezőtehetsége s a vezető társaira is szuggesztív hatást gyakorló egyénisége jól van éreztetve, de a pályája alakulásában zavaró kihagyások, változtatások is vannak: Csehszlovákiából való kiutasításáról és erdélyi végleges letelepedéséről taktikusan nem esik szó, átmeneti trockistaként való beállítása viszont teljesen hamis. Matusek István mögött a népszerű somorjai festőművész, Prohászka István rejtőzik, aki „vad expresszionista képekbe öntötte a paraszti valóságot. Parasztjai, ezek a gótikus, ösztövér figurák, kilátszó bordájú girhes lovai, fordított tetejű parasztviskói, pántlikás vaskos telepesei a festészet formájában beszéltek a paraszti lét nagy eposzáról.” A Ferenczi néven álcázott Lőrincz Gyula "vad proletárarcokat festett, bamba kifejezésű asszonyokat és munkába görnyedt, keshedt férfifigurákat". Meglepő, hogy olyan agilis élvonalbeli sarlósok, mint Balázs András, Boross Zoltán, Brogyányi Kálmán, Dobossy Imre, Dobossy László, Jócsik Lajos, Terebessy János nem szerepelnek, s a sarlós nemzedéknek, „újarcú magyaroknak” híres költője: Győry Dezső Szigethy néven éppen csak megemlítődik. A sarlós mozgalom fejlődése és jelentős kezdeményezései (regöscserkészet,szociográfiai vándorlások) megfelelően vannak bemutatva, de meglepő, hogy a legendás alapítóhelyről: Gombaszögről nem esik szó. A kommunista kongresszus és az ifjúmunkásokkal közös Vörös Barátság szervezet elhallgatásának viszont taktikai oka van. Ami most már az álcázások, kihagyások, változtatások ellenére is izgalmas és jó stílusú könyv elképzelhető egykori olvasói hatását illeti, azt én nem gondolom megnyugtatónak. Azok az anyaországi olvasók, akik a sarlós mozgalomról előzőleg semmit sem tudtak, az életrajzi és mozgalmi történetet egyaránt élvezettel olvashatták, de a nagy névcsere miatt a mozgalomról torz képet kaptak, s ez utólag a befogadásukban zavart is okozhatott. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy ilyen olvasó felvidéki ismerőse előtt eldicsekedett Somogyi György, Kardos Alfréd és Matusek István ismeretével, s ez az ismerős elképedt ezeknek a neveknek a hallatán. Vagy az illető olvasó később hozzájutott egy sarlós dokumentumhoz, s akkor ő döbbent meg azon, hogy az általa ismert harcos sarlósok ott nem szerepelnek, s a tetteiket másoknak tulajdonítják. A legjobban az az olvasó járt, akit időben felvilágosítottak arról, hogy kulcsri ;ényt olvasott. Kovács másik regénye, az Érsekjúvárban 1941-ben megjelent Az alázat évei már nem ilyen kuriózus alkotás, de benne is kulcsfigurák szerepelnek, s ezt a megoldást itt a valós szerelmi történet miatti diszkréció teszi szükségessé. A férfi főhősben, Plivényi Gáborban gyorsan fel lehet ismerni Kovácsot, a nar- rátori szerepet betöltő szerelmes nőnek: Mártának valós kiléte viszont rejtve
