Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - 7x1x7: (Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című könyvéről véleményt mond Darvasi László, Bodor Ádám, Lengyel Péter, Alexa Károly, Dérczy Péter, Sándor Iván és Zalán Tibor)
7x1x7 n Mi az, hogy kalender? Alexa Károly EB Mivel nem egy irodalmi hullám elementumaként, egy érdek- vagy ízlésszövetség tagjaként, s nem is "túlpreferált" fővárosi ifjúként (pláne nem pesti bölcsészként!) lépett színre, különvalóságáért és írói státusáért, önmeghatározásáért és befogadásáért, egyszerre kellett megküzdenie és kell küzdenie, elfogadva bizonyos szerepkényszereket, hogy elfogadtathassa azt, amit különösebb hangoskodás nélkül kidolgozott: a (magyar) szóval való olyasféle bekebelező-kritikai viszony irodalmi "érvényét", amely úgy roncsol és deformál, úgy kreál és vitalizál, hogy meg tudja tartani invenció és etika kényes egyensúlyát s folyamatos egyidejűségét. 9 Mivel a szó (a talált, kitalált, meglesett, megnyesett, szárnya- növesztett szó) a téma s a tét — nem mindegy, hogy versben, naplóban, regényben, waldtrockenkammeri átiratokban, hogy Sziveri és Szőcs, Tandori és Tar, Kovács András Ferenc és Kolozsvári Papp László és a többiek (Krasznahorkai) hasonló sokféleségében él-e az a szó, egyszerre tudva-tudatva, láttatva és megtagadva, vagy csak azért, mert a dolog így működik? H Mostani, itteni novellái a kerekded, elejétől végéig tartó történetek iránti nosztalgia (vagy az ún. valóság szólításának) lenyomatai, az élet- és emberszeretet, a részvét, a sokféle ember, idő és honi terek, a fantázia és a mondatok iránti szemérmes (mert szójátékokkal ellenpontozott, sokszor sikertelenül, hál’istennek) szeretet dokumentumai — s ez jó, hitelt ad annak a szónak, hogy irodalom, ettől jó ez a könyv, ez az ökörvérszínű ra- gasztmány, ez évben az általam olvasottak közül a legjobb. O A hullámzó Balaton egyszerre a hagyományos anzixi (kelet-német macik hangoskodása a hekbódé előtt) és a kihányt Balaton-szeletek sodródásának lírai látomása, elegyes poézise, s így az 50-es, 60-as, 70-es évek (honnan tud ennyit erről a korról? átélte és megjegyezte, megtanulta, olvasta, kihallgatta beszélgetéseit?) kocsmából lopott, zseniális szócsinálmányai, mint a pia meg az ihlet egyszerre (Hortobágyi poéta palacsinta), idézet nincs (olvasni!), aztán: pedikűrlavór, kérges-borágas bélszín, böllérzöld vasajtó, meg a többi, s míg az olvasó izzad és fújtat, a szerző még csak nem is liheg. 0 Meg azért a profizmus: egy előadásban egyes szám első személy, és második, ún. szabad függő beszéd, auktoriális közlés, monológba kuszáit dialógus, ki- és szétbogozhatatlanul — akinek ez fontos, de hát ki az, aki nem a narráció "végett" olvas, ha ezt a szakszót véletlenül nem ismeri?
