Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - GALAXIS - Czakó Gábor: Onko-ökológia
Tőzsér Arpád I -osonc között, egy Závada nevű faluban tízóraizunk. A "motorestnek" nagy, kórházi sterilitású mosdója van. Én Európát, Sz. Laci Vilém Závadát, Petőfi és József Attila néhai búsképű cseh fordítóját emlegeti. Závada lakói egyik párhuzamért sem igen sértődhetnek meg. Szepsiben ebédelünk, várom, hogy jelentkezik a gyomromban az ismerős viheder, de semmi. Peddig jó zsíros levest ettünk. Rimaszombattól Kassáig H. Zoli tart szóval bennünket: ismer minden falut, minden hegyet ezen a vonalon. Idegenvezető és vándorszínész korában minden tenyérnyi helyett bejárt itt. Este hétkor Királyhelmecen irodalmi estre várnak bennünket. Valamit késünk, de közönség még így sincs. H. Gyuri fogad bennünket. Körülbelül húsz ember jön össze, köztük B. A., egykori tanítványom. Sz. Laci érdekesen beszél. Azt fejtegeti, hogy a politikusok és a médiák butasága azonos gyökerű. Én azt magyarázom, hogy ma több az író, mint régen, de kevesebb az olvasó. Viszont az íróknak jó fele dilettáns, azaz inkább csak olvasó, az irodalom iránt érdeklődők tömege (mennyisége) tehát nem változott, csak átstrukturálódott. Lajos és én H. Gézánál alszunk, Laci és Zoli H. Gyurinál. Marosvásárhely, 1995. március 19. Helmecről szombaton reggel hatkor indultunk el. (Most vasárnap reggel van.) Irány Sátoraljaújhely. Nehezen találtuk meg a helyes utat. Sátoraljaújhelyen reggeliztünk, Lajos babgulyást rendelt, s helyettem ezúttal őt kapta el a hasmars. A határon egy órát várakozunk. S mi lesz még a román határon! Uttalan utakon jutunk el Berettyóújfalura, aztán Ártánd, Nagyvárad. Vissza akarnak bennünket küldeni, mert nincs meghívónk. Lajos egy Soros-levelet mutat a román vámosnak, mire az megenyhül. Ezután Királyhelmec nekem már menthetetlenül Romániához tartozik. Királyhelmecen kezdődtek azok a viszontagságaink, amelyek a román határon, illetve Nagyváradon folytatódtak. Nagyváradon fel akarjuk fújtatni a jobb első kerekünket. A benzinpumpásnő tört magyarsággal mondja: Angyalkám, nekem nincs levegőm. Sz. Lacit közben megtámadják a cigányok, lejt kínálnak neki olcsón. Feketék, mint az ördög. Egyébként itt minden fekete, nyomott hangulatú: fekete az ég (vihar készül), feketék az emberek, feketék a piszoktól a városszéli házak, a villamosok, a föld. Eddig nem tudtam, hogy Bodor Ádám kietlen, holdbéli Erdélye Nagyváradnál kezdődik. Legszívesebben visszafordulnánk. Végül egy magyar atyafi megkönyörül rajtunk, pumpát kölcsönöz. Fújtatunk (a méregtől is). Aztán indulunk. Este hat helyett hétkor vagyunk Marosvásárhelyen, de a közönségünk türelmesen vár. Közben Gálfalvi Gyuri és Láng Zsolt szórakoztatja őket. (láng Zsoltot magam is szívesen meghallgattam volna. Ma — Kovács András Ferenc után — ő a magyar irodalom új erdélyi szenzációja. A Bestiárium Transylvanie című regénye — ha jól sejtem—úgy személyteleníti el és személyesíti meg Erdélyt, ahogyan
