Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Új könyv a Sarlóról
árgus megváltoztathatók. Ha megtaláljuk a kulcsot... egymáshoz. Krasznahorkai Úr! Az Ön madara, az Okinawai Guvat meglátja repülni a sirályokat, s talán a génjeibe kódolt repülőösztön újra feléled majd, és rátalál a szárnyalás istentől való boldogságára. TURCZEL LAJOS Új könyv a Sarlóról Albertini Béla: A Sarló szociofotós vonulata (Madách, 1993) Könyve témájával a Madách Kiadó magyarországi szerzője már a hatvanas évek végén foglalkozott, s valószínű, hogy a Sarlóról és a sarlósok szociofotós tevékenységéről Kassák Munka című egykori folyóirata mellett az én könyvemből, a Két kor mezsgyéjénből szerzett tudomást. Akkoriban ugyanis többször konzultált velem s úgy emlékszem, hogy a szociofotó legjelentősebb szlovák művelőjével, Blüh Irénnel én ismertettem meg őt. Azóta Albertini Béla megbecsült fototörténésszé lett. Három könyvet ismerek tőle: két szemelvénygyűjteményt és egy monográfiát (Szemelvények a szociofotó forrásaiból /, Nagybaracska-Budapest 1989; Szemelvények a szociofotó forrásaiból II, Budapest 1989; Magyar fotókritika 1839—1945, Budapest 1987), s tudom, hogy a FotoeszJétikai bibliográfia 1965-ben megjelent I. kötetét két társával együtt ő állította össze. Könyvei közül számunkra a két szöveggyűjtemény jelentős, mert ezekben zömmel a magyar nyelvterület két világháború közötti magyar nyelvű szociofotós írásait és az utódállamokbéli magyar szociofotós kezdeményezések szlovák, cseh visszhangját mutatja be. A csehszlovákiai magyar, szlovák és cseh szerzők (Balogh Edgár, Brogyányi Kálmán, Homyánszky István, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső — Ľubomír Linter, Ján Poničan — Josef Rybák) ottani felvonultatása már a mostani könyve alapozó előzményének számít, s a recenzensnek nagy örömet szerez az a tény, hogy noha a szlovákiai magyar szerzők között csak két képzőművészeti elméleti szakember volt: Brogyányi és Homyánszky, a többiek is jó elméleti érzékről tettek tanúságot. Ezt Albertini az új könyvében mindegyiküknél kimutatja. Az új könyv bevezető részeiben és jegyzeteiben a szociofotó keletkezéséről és kibontakozásáról is megismerjük a lényeges adatokat. A 19. század 50—60-as éveiben keletkezett, főleg Németországban virágzott fel, s legaktívabb európai fóruma a/. Arbeiter Illustrierte Zeitung volt. A második világháború utáni fejlődésére a weimari Németországban alakult Bauhaus mozgalom gyakorolt jelentős hatást. A szociofotó szó a szociális fotográfia rövidítése, s fogalmát és kiváltó motívumait Albertini így határozza meg: "A társadalom szociális problémáinak, főként anyagi elesettségének a fényképi dokumentuma. Kiváltó motívumai mind eszmei, mind politikai síkon sokfélék. Megtalálható köztük a politikamentes filantropia, a polgárborzasztó szándék, az állam szociális javítására irányuló tudatos törekvés, a népies gyökerű e- gyüttérzés, a liberális, a szociáldemokrata és kommunista mozgalom elvi, illetve pártcéljai." Ami most már a könyv témáját, a Sarló szociofotós tevékenységét illeti, annak kialakulásásról és fokozatairól a következetes elméleti alapvetéssel dolgozó szerző tüzetes képet ad. A szociofotó ösztönös megjelenése már a sarlós mozgalom szerves előzményének tekinthető 1925—1928 közti
