Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ÁRGUS - GRÓH GÁSPÁR: Mittel úr az alaktalan világ közepét keresi (Tőzsér Árpád: Pozsonyi Páholy)
KISS GY. CSABA Karel Kaplan: Csehszlovákia igazi arca 1945—1948 (Kalligram, 1993) Legalább tizenöt-tizenhat esztendeje már, hogy a békéscsabai evangélikus nagytemplomban Dedinszky Gyula magyarázatát, visszaemlékezését hallgattuk Karol Wlachovskýval. Azt mesélte a minap elhalt nagytiszteletű úr (a magyar- országi szlovák kultúra kiemelkedő alakja, akinek helytörténeti művei jelentős mértékben hozzájárulnak Békéscsaba múltjának megismeréséhez), hogy amikor megjelentek az istentiszteleten a csehszlovák áttelepítési kormánybizottság tagjai, még arról sem volt szabad prédikálnia, mit jelent a szülőföld, milyen eltéphetetlen hűség fűzi hozzá az embert. A szlovák gyülekezet pásztorának tehetetlenül kellett néznie, hogy nyáját költözésre, áttelepülésre beszélik rá. Ő talán már akkor, 1946—47-ben is érezte, a nacionalista szándék az alföldi szlovákság számára tragédiát jelent, halálos sebet ejt ezen a közösségen, amely több mint két évszázadon keresztül megőrizte szlovák jellegét. A második világháború után sem kezdődött el a szovjet megszállás alá került Közép-Európában a nemzeti-nemzetiségi kérdés tisztázása, az oly szükséges kiegyezések sorozata. Mintha e tájak démona működött volna tovább 1945 után: nagyhatalmi törekvésekbe kapaszkodó kisnemzeti nacionalizmusok, nemzetállami tervek, nemzeti homogenizá- ció megvalósítását célzó programok születtek — gyakran a rövidlátó bosszúállás szellemében. Az az „antidemokratikus nacionalizmus” diadalmaskodott, amelyről oly világosan szólt Bibó István. Zárójelben megjegyzendő: a mai politikai és szellemi eliteknek sem válik dicsőségére, hogy fél évszázaddal későbben sem jutottunk sokkal előbbre ezekben a kérdésekben. Mintha szelektív volna az emlékezet, mindenki — mindegyik nép — úgy kívánja szemlélni a közös múltat, hogy pozitívnak lássa saját szerepét, nagyjából azoknak a nemzeti mitológiáknak megfelelően, amelyeket valamikor a XIX. század húszas-negyvenes éveiben készítettek el őseink. Érdemes volna vé- gigelemezni a politikusok nyilatkozatait, érvrendszerét, történelmi hivatkozásait, mennyire értetlenek a szomszédokkal, kisebbségekkel kapcsolatban! Arról, hogy a szovjet birodalmi terjeszkedés milyen célokat követett az egyes országokban, és hogyan próbált céljához közelebb jutni, viszonylag alapos ismeretekkel bírunk. Világosnak látszanak a szovjet hódítás magyarországi szakaszai: 1945, 1947, 1949, 1956... Sokkal kevésbé ismeri a magyar közvélemény, hogy miképpen gondolkoztak 1945 után a győztesek oldalára került országok politikusai. Ezért fontos és tanulságos elemzés Kaplan munkája. Megismerhetjük belőle a „csehszlovák” érveket, az argumentáció belső felépítését, logikáját. Látjuk, hogy miképpen került első hely
