Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - SZOMBATHY BÁLINT: Szvet operatőr
SZOMBATHY BÁLIN ! a magyar technikusok csak "semerremoivónak" neveztek, mert ott minden eltűnt, természetesen már Semerremotyón is ügy ismertek bennünket, mintha valami diplomatadelegáció lennénk, amikor megérkeztünk valamelyik városba, akkor az volt az első, hogy megkérdezzük: "gye büfé?", mert a fáradt vándor ugyebár szomjas és innia kell, az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant épp akkor lőtték föl, és a "gye büfében?" a büfésnő mondta, hogy "hát, gratulálok, ma lőtték föl az első magyar űrhajóst", amikor Szimferopolból Tbiliszibe tartottunk, a repülőgép hatalmas viharba keveredett, de Illés Lajos föltalálta magát, s hogy ne legyen nagy pánik a gépen, bement a pilótafülkébe, átvette a mikrofont és elmesélt egy viccet, majd főpilótaként mutatkozott be, persze mindenki dőlt a röhögéstől, Papp Tamás Kijevben vásárolt a keresztfiának egy távirányítású gumikerekű autót, ami tizenöt méteres rádiuszban működött, a kijevi koncert úgy alakult, hogy mi a zenekari árokban a hang- és fényosztállyal lettünk megbízva, csak fel kellett rakni a színpadra ezt a kis távirányítású járművet, de előzőleg kinyitottam egy üveg sört, és a játékautó a sörrel elkezdett a színpadon sétálni, egyszer csak megállt Illés Lajos zongorája mellett, ő a bal kezével játszotta az akkordokat, a jobbal pedig felemelte a sört és úgy, lazán megitta, még egy dolog, ami erről a játékról eszembe jut, hogy a szálloda mindegyik emeletén úgynevezett gyezsurnaják, afféle ügyeletesek dolgoztak, akik felszolgálták a teát stb., hölgyeket általában nem lehetett felvinni, viszont a koncerten az énekesnő és a bűvésznő rengeteg virágot kapott, amit összegyűjtöttünk és a szállodába vittünk, amikor más hölgyeket is fel akartunk vinni, kitaláltuk, hogy most van az anszambl rukovagyityelnek a születésnapja vagy névnapja, amire szeretettel meghívjuk, s a gyezsurnaják ilyenkor hatalmas virágcsokrot kaptak, amitől rendkívül meghatódtak, de volt egy olyan eset is, amikor nem egészen jött össze ez a dolog, akkor találtam ki, hogy bementem a szállodai szobámba és elindítottam a már említett játék járművet a folyosón, a kedves gyezsurnaja nem tudta mire vélni a dolgot és elindult utána, mintha ufót észlelt volna, cumbájspíl, s addig, amíg a gyezsurnaja eltávozott egy saroknyira, a csajok felsettenkedtek a lépcsőn; ahogy a tengerészeknek szokott lenni, nekünk is minden városban voltak pártoló hölgytagjaink, összeszedtük őket egy nemi betegséggel együtt, amit úgy hívnak, tripper, tehát ezúttal néni a Bitlsz Dej tripperjéről van szó, életemben először és remélem utoljára én is elkaptam ezt a betegséget, zenekaron belül mindenki elkapta, amolyan családon belüli kórként, kivéve Illés Lajost, még annak idején Magyarországon bevásároltunk Maripen tablettákból, mert azt hittük, a Maripen megvéd a bajtól, viszont ismert dolog, hogy az Országos Rendezőirodában van egy úgynevezett Pen Klub, a Maripen-tabletták skatulyáját szétszedtem, s a szórólapokról kivágtam mindenkinek az arcképét, összehajtottam egy megfelelő kartonba, a Maripen feliratot pedig Mari Pen Klubbá alakítottam, s aki elkapta a trippert, kapott egy ilyen igazolványt, később Gonielba mentünk, már ki tudja, hányadszor, ez egy közismert zsidó város, itt Bontovics Katival ebédeltem, mivel két szót nem tudott oroszul, elég zsúfolt étterem volt, bejött három fiatal hölgy, s nem tudtak leülni, hát megkérdezték, csatlakozhatnak-e hozzánk, mondtuk, hogy természetesen "da", de fel is ismertek bennünket azonnal, mert hát városszerte ki voltunk plakátolva, s a fiatal hölgyeket a régi születésnapi trükkel felhívtuk a szállodába, így három férfit elláttam nővel, a nagyfejű állandóan ősz-
