Irodalmi Szemle, 1993

1993/1 - DOKUMENTUM - Dr. KISS LÁSZLÓ: A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai

A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai

Anyjaik, saját egészségek és szépségek megsértése nélkül" A recenzens e "szépen 'mulattató s gyönyörűséges haszonnal oktató könyv" legfőbb értékének azt tartja, hogy szerzője egyértelműen a szoptatás fontossága mellett voksolt. Ugyanezen negyed 24. levelében doktorunk egy, a Lippai János Posoni kertjéről folyó levélváltáshoz fűz kiegészítést.

Az utókor számára legértékesebb írása az I. Negyed 17. levelében, a "Tudo- mánybéli Elmélkedés" című rovatban jelent meg. Weszprémi ebben kedvenc vesszőparipájáról, a "régi pénzek körül való vizsgálódás "-ró 1 értekezett. Köztudott, hogy Weszprémi már orvostörténeti munkájának lapjaira is "csempészett be" rövidebb-hosszabb numizmatikai megjegyzéseket. A Mindenes Gyűjteményben 1789-ben megjelent hétoldalas, a szerzőjére jellemző bő jegyzetapparátussal ellátott numizmatikai értekezéséről azonban sem Szinnyei híres bibliográfiája, sem a "numizmatikus Weszprémivel" foglalkozó tanulmányok nem tudnak. Pedig történeti bevezetés s korabeli széttekintés után fontos javaslatot terjeszt benne elő a numizmatika (éremtan) és az epigráfia (felirattan) rendszres művelésére: "...Igen szükséges válna más nemzeteknek példa-adások szerént, a mi Hazánkban is minden Világi Históriákat, a menynyire tsak lehetnem a régi pénzekből és egyszersmind az emlékeztető oszlopokra, kő koporsókra, réz táblákra vágatott feljül való írásokból (Insc- riptókból) erős bizonyításoknak okáért ottan — ottan rendesen világosítani". így — folytatja Weszprémi — "a régi pénzek körül való vizsgálódás" nemcsak "drága szép tudomány" lehetne, hanem az összegyűjtött érmék, pénzek alapján idővel "valóságos Magyar-Országi Krónikát" lehetne készíteni. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Weszpréminek e szenvedélyes hangú írása is szerepet játszhatott gróf Széchényi Ferenc (1754—1820) nemes gesztusában: 1802. november 25-én hatalmas gyűjteményével — benne 2655 éremmel — megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot.

Mint jeleztük, Weszprémi doktor már a Mindenes Gyűjtemény első számában írással jelentkezett. A következő neves orvosszerzőre sem kellett sokáig várnia Péczelinek. O a 13. levélben mutatkozott be a lap olvasóinak — hivatásához képest kissé szokatlan módon, egy "találós mesével", azaz találós kérdéssel. E szokatlan "belépőnek" megvan a maga irodalomtörténeti magyarázata. A Mindenes Gűjtemény első szakaszának 31. oldalán olvashatjuk: "Jeles időtöltés az üres órákon... az enigmák tsinálása s találgatása... A Párisi hírmondó eleibe rend szerént mindenkor van egy Enigma (találós mese) s Logogriff (rejtett szó) tétetve, hogy leg-alább egy két óráig azoknak találgatásával tölthessék a nemes elméjű Dámák az ő idejeket". Saj tó történetíró sunk szerint a magyarul írott sajtó történetében először a Mindenes Gyűjtemény tekinti "fő céljának" a nőolvasók megnyerését, azok igényeinek figyelembevételét. A nők "olvasásra kapatásának" egyik eszközét Péczeli a találós kérdések rendszeres közlésében vélte megtalálni, bízva abban, hogy nemcsak a francia, hanem a magyar "nemes elméjű dámák" is szívesen múlatják az időt rejtvény fejtéssel. E törekvésében volt segítségére a távoli Szatmárnémeti orvosa, Földi János (1755—1801), kiben ma 18. század utolsó évtizedének "leg- különb polihisztorát" tiszteljük. A Mindenes Gyűjtemény 1789-ben s 1790-ben jó néhány levelén át közli a "D. Földi János", illetve a "Szathmárról" aláírású rejtvény ekeket. Földinek, aki a költészettel is kacérkodott, jó stílusgyakorlatot