Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - PEGAZUS '93 - KORPÁS ÁRPÁD: Costia necatrix

KORPÁS ÁRPÁD

Costia necatrix

Neked (vak)belek vannak a fejedben is. Nem tudsz vagy nem vagy hajlandó megérteni sem engem, sem mást. Ez megbocsátható bűn. Mit is tehetnék veled?

Egy rossz gyulladás vagy, és egy napon, mikor senki sem sejtené, elfakadsz majd, begennyezel mindent, gennyesek lesznek a szoba falai, váladékkal kened be a perceim, napjaim, minden időm. Azon a napon hajtod végre egyetlen tetted, nem is! ez is csak úgy megtörténik veled. Te nem vagy képes végrehajtani semmit.

Az aranyeredet is csak úgy kaptad, meg sem érdemied. Nem járnának neked a civilizációs betegségek sem. Most komolyan gondolom. Nézz a tükörbe! Hát jól áll neked a székrekedés? Nem. Persze hogy nem.

Gyáva vagy, mint a köztéri szobrok. Azok is csak ülnek a tereken, állnak a köröndökön, ostobán és bénán, még mozdulni sem mernek. Moccanni sem. Ser- cenni sem. Pisszenni sem. Élni sem.

Van arcuk, benéznek a nagyáruházak hatalmas üvegablakain, nézik az embereket, az emberek visszalesnek, szemezni próbálnak, mégis csak pislognak.

A metró bélfalai ontják a sok arcot, kezet, lábat, hátizsákot és cipőfűzőt.

Megiszol néhány sört, és olyan az egész, mint egy gyengéd mészárszék. Szétrobbannak a testek, röpülnek, távolodnak egymástól. Letépett karok tapogatják a kozmosz falait, és nejlonzacskók tapadnak a csillagképekre, és menetrend szerint indulnak a véletlenek.

Deák tér következik. Felirat a metró ajatján: JÉZUS A VÉRÉT ADTA BŰNEIDÉRT! Alatta: BIZTOSAN VÉRADÓ VOLT!

Jönnek az ellenőrök. Nincs jegyem. Most mit...?

/XY jobb esetben jó. Legjobb esetben jobb. Egyébként nem ismerem XY-t. Jobb esetben sem. Mégis beszélek róla, mégsem szégyenlem magam: Jézus megvált. JÉZUS A VÉRÉT ADTA AZ ÉN BŰNEIMÉRT! Ezt felírom a (vak)beleimbe. Deák tér./