Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - SZABÓ KÁROLY: Tragédiák és komédiák (krónika)
SZABÓ KÁROLY Bertával és a másfél éves Lajossal. A behívó átvételét nem igazoltuk, mivel nem is értettük meg, hogy mi van rajta. November 19-én, kedden megindult a szemetiek deportálása; a szemetieket Gútoron keresztül vitték autón. Mivel láttuk a szemetieket, amint megkötözve és véresen vitték őket, megijedtünk és elkeztünk menekülni. Férjemnek sikerült átmenekülnie Magyarországra, mi azonban, én és gyermekeim a felvonult karhatalom következtében már nem tudtunk átmenekülni, fiam, Víg Sándor, jelen volt a parton, amikor a szlovák katonaság sortüzet adott le a menekülőkre. Fiam szemtanúja volt annak, amidőn a csehszlovák parthoz közelebb lévő, visszaforduló csónakban Sindlert az innenső partról leadott lövések egyike eltalálta. Engemet gyermekeimmel a deportálást követő napon tartott razzia alkalmával külön-külön megtaláltak a csendőrök és ugyancsak külön vittek ki a somorjai állomásra. A jičíni körzetben fekvő Hasina községben vagyok három gyermekemmel elhelyezve egy majorban mint cseléd. Nekem másfél éves gyermekemre való tekintettel nem kell munkába járnom, tizenhat éves leányom ganét hord és a fiú a gazdaságban végez cselédmunkát. Egy szoba-konyhát kaptunk. Egyelőre semmiféle ellátást nem kaptunk, amit elvittünk magunkkal, azt éljük fel. Férjem Magyarországra szakadt és elhatároztam, hogy minden körülmények között gyermekeimmel együtt követni fogom. Gútoron visszamaradt állatállományomat (két tehén, egy üsző, egy borjú) a házamba betelepedett szlovák telepes család bírja. Apróállatainknak egy részét sikerült magammal vinnem, a többi elkallódott. Kérem a magyar meghatalmazottat, hogy tegye lehetővé, hogy minél hamarabb férjem után mehessek Magyarországra, mert engem és gyermekeimet fegyveres kényszerrel hurcoltak el Csehországba. Pozsony, 1946. december 9. Aláírás: Víg Lajosné s.k., Gútor hsz. 120. Jelenleg Hasina, Rozdelich (Jičín) hsz. 39. Levél Kelt levelem 1947. I. Hó 23-án. Kedves bátyám és kis családja ezen pár sor írásom a legjobb egészségbe találja minjáikat nem tudón hogy kezgyem meg az életünk sorsát e nagy idegenbe elhoztak benüket ki zavartak a házunkból télnek vadán ily nagy hidegbe ilyen apró gyerekekei it vagyunk már két hétől it van a cse és a nagy morva határ it nem tudnak beszélni egy szote magyaru nem tud beszélni vélek csak jozsi kedves bátyám a bevagoni- roztak benük a vagonyba mint a marhákat és mikor ide értünk akor is
