Irodalmi Szemle, 1992
1992/12 - KRÓNIKA
KRÓNIKA A Mindenesnek, a budapesti rádió irodalmi folyóiratának köszönhetően a Magyar írószövetség október 23-i közgyűlésének legfontosabb anyagait azok a tiszteletbeli és rendes tagok is meghallgathatták, akik egyébként nem vettek részt a közgyűlésen. A tanácskozás központi témája az volt — amint az Márton László Mindenes-beli kommentárjából kiderült —, hogy az egyes irodalmi folyóiratok körül tömörülő alkotó csoportok, iskolák küldjenek-e az új választmányba küldötteket vagy ne. Mi, pozsonyi tiszteletbeli tagok a mennyiségi elv jegyében méltatlankodó Páskándi hozzászólását meghallgatva úgy éreztük, hogy a másfél évvel ezelőtti szlovák íróvitákat halljuk. Akkor ugyanis a „Spolok” (Társulás) nevű csoport azért vált ki a Szövetségből, mert vezetői nem tudták elviselni, hogy a Szövetség csúcsszervében az ő háromszáz tagjukat ugyanannyi küldött képviselje, mint, mondjuk, a mindössze harminc taggal rendelkező „Függetleneket”. (tőr) Négy vajdasági (jugoszláviai) magyar író, illetve újságíró járt nálunk ez év november 16-18-án, név szerint Bordás Győző, az újvidéki Fórum Könyv- és Lapkiadó igazgatója, Spitzer Éva belpolitikai újságíró, a Magyar Szó szerkesztője, Matuska Márton, a vajdasági magyarok háború utáni véres tragédiájának történetírója és Sinkovits Péter költő, ők is a Magyar Szó c vajdasági napilap képviseletében. Vendégeink az Új Szó és Kalligram Kiadó kora őszi újvidéki látogatását viszonozták, s előbb egy sajnálatosan kis számú pozsonyi, majd egy népesebb somorjai közönségnek mutatkoztak be. Találkoztak a csehszlovákiai magyar politikai és szellemi élet számos emberével, bejárták szellemi műhelyeink egy részét, s őszintén, hitelesen tájékoztattak bennünket a széthullt, háborús Jugoszlávia s azon belül az ott élő magyarok társadalmi és szellemi állapotáról. (koncsol) Turczel Lajo9 irodalomtörténész, Supka Magdolna művészettörténész, Sima Éva, a Pedagógiai Kiadó szerkesztője tartott előadást azon a találkozón, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága hívott össze, s amelyen részt vettek legjelesebb magyar képzőművészeink, s természetesen a barátaik és tisztelőik is. Supka Magdolna (Supka Géza lánya) nagyszerű áttekintést adott a magyarországi könyvillusztráció és a grafika mai helyzetéről. E sorok írója leginkább Turczel Lajos előadásán ámuldozott: az irodalom tudós professzora olyan otthonosan mozog a képzőművészet, főképp az első csehszlovák köztársaságbeli magyar képzőművészet területén, hogy az becsületére válna akármelyik művészettörténésznek; Sima Éva pedig egyebek között arról beszélt, milyen jó lenne, ha pedagógusaink a tankönyvek illusztrációit is megszerettetnék a gyerekekkel, és ha a tankönyvek illusztrálásában még több hazai művész is részt venne. A nagyszerű előadások után a találkozó vendégei egy szép kiállítást is megtekinthettek hazai grafikusaink könyviliusztrációiból. A kiállítást Kubická Kucsera Klára nyitotta meg. Egyébként az egész rendezvénynek ő volt a spiritusz rektora. A rendezvényt a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma is támogatta. (Zs.)
