Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)
Napló és töredék: nyolcvanas évek a végtelenül tudatlan és primitív ember?! De hát ez van: egyre inkább és minden területen - az ő uralmuk, az ő országuk jött most el. Meg aztán egyébként is megteheti, hiszen már harminc éve ő egy járás kulturális életének legfőbb korifeusa! Március 19., szombat Pereden, délután és este, a diákszínjátszók és műkedvelő színjátszó együttesek galántai járási versenye. A járási művelődési központ igazgatójának (Putz Tibornak) a megjegyzése Takáts Ernődnek, a zsűri elnökének előző esti értékeléséhez: „Ernőd olyan szépen beszélt fél órán keresztül, és közben nem mondott sem- mit...“ Takáts Ernőd bravúros „húzása“: a színházban kifejtett tevékenységének „elismeréseképpen“ teljesen váratlanul - vadidegenek előtt, akiknek sejtelmük sem volt, mi is húzódik az ügy hátterében - oklevelet és egy háromkoronás jelvényt ad át Kucman Etának: „Kellemes kötelességemnek kell eleget tennem, amikor megköszönve ...“ Etából erre, akinek nagyon nagy konfliktusai voltak a színház vezetésével és nem egészen önszántából fordított hátat nekik, kitört a sírás, s már azt hittem, át sem veszi derék színidirektorunktól a megalázó irományt és plecsnit, sőt, én is azt kívántam, bárcsak ne venné át, de — kerülve a botrányt - mégis átvette, amit Ernőd nyilván előre bekalkulált a játékba. Igaz, Eta, tüntetőleg, meg se nézte, hogy mit kapott. Komáromba, a színház jubileumi ünnepségére, néhány héttel korábban, még csak meg sem hívták. Éppen őt, akihez hasonlóan tehetséges és képzett színész kevés van a mai csehszlovákiai magyar komédiások között! Március 22., kedd DÉLUTÁN VÁRKONYBAN. Találkozó általános iskolásokkal. Nehezen akar beindulni a beszélgetés, mert a találkozó szervezője nem készítette föl kellőképpen a gyerekeket. (A fagyos levegőnek, a gyerekek merevségének persze az is előzménye, hogy amikor beléptünk a tanterembe, s a gyerekek ámulva-bámulva fordultak felénk, a szóban forgó pionírvezető - az anekdoták őrmestere is elirigyelhetné tőle - elüvöltötte magát: „Felállni!“ Kényszeredett fölállás. Majd ismét a pionírvezető: „Köszönni!“ Kényszeredett köszönés: „Česť práci“!*) Kínos percek: csak nem akarnak megszületni az első kérdések. Tehetetlenségemben jártatni kezdem a szám, csakhogy valamiképpen megtörjem az egyre botrányosabbá váló csendet. Mindenféle „trükkel“, ilyenkor bevált fogással próbálkozom, jópofa humorizálgatásba kezdek, s kínomban kiötlők egy sztorit arról, hogyan csöngetnek egy reggel az ajtómon, s amikor kinyitom, hát Lenke kecskét látom a folyosón, aki azért jött, hogy fölkérjen meséinek magyar fordítására...** * A magyar iskolákban is hivatalosnak számító köszöntés. Jelentése: Tisztelet a munkának! * * Akkoriban fordítottam Jozef Pavlovit Lenke kecske mesekönyve, című mesekötetét, abból jött az ötlet.
