Irodalmi Szemle, 1990
1990/5 - Nagy Jenő: Jókai elvtárs (emlékirat)
Komáromban, valahányszor Jókai Mór szobrát megpillantom, azonmód három név jut eszembe. Elsőként Berecz Gyula szobrászművészé, aki a szobor alkotója volt. Istenem, micsoda nyomor, mennyi-mennyi megpróbáltatás, lekicsinylés tapadt ehhez a derék emberhez. Osztályrészéül micsoda szegénység, földhözragadt élet jutott, ennek ellenére mekkora optimizmus bújt meg benne. Ma is magam előtt látom, ahogy jön ki desz- kabódé-műterméből, magas homloka fölött fehér haját lobogtatja a szél, s a munkától kérges kezét felém nyújtja: „Hallod, korog a gyomrom, de ez az élet jele!“ -élcelődik keserűen. ám máris sorolja teremtő, alkotó vágyait, melyek úgy duzzadtak benne, akár nyár elején a Duna zúgó, viharos árja. Micsoda akarás volt benne, annak ellenére, hogy alkotó vágyát a rosszmájú kicsinyesség s a közöny akadályozta. Úgy lángolt, úgy lobogott, hogy mi, az akkori komáromi fiatalok, kik szemtanúi voltunk nehéz életének, szobrokká vált álmainak, hittel hittük: művészi zsenijének útja előbb-utóbb megszabadul az emberi rosszakarat emelte gátaktól. Berecz Gyula kitör a nyomorító komáromi provincializmusból, a kispolgáriság. sznobság kényszerszorításából. Sajnos, ez a nagyra hivatott alkotó távolról sem kapta meg a kiérdemelt elismerést. Mesterember módjára kényszerült a temetők kisebb-nagyobb emlékeit megmintázni, a város és környék potentátjainak mellszobrait vagy olajportréit fillérekért elkészíteni. Kénytelen volt a kenyérért robotolni, hogy aztán ne jusson ideje, vagy legalábbis csak csekélyke, álmainak megvalósítására. A második név: Dr. Szíjj Ferenc, a komáromi Jókai Egyesület egykori elnökének neve. Években fél századdal járt előttem. Jól emlékszem rá. Szerettem, tiszteltem ezt a magas kora ellenére mozgékony, tettvágyaktól telített, mindig mosolygós, mindig jókedvű, mindenkihez kedves, alacsony növésű embert. Az egyszerűség, a szerénység-e földi ritkaságok - megtestesítője volt. Ő álmodta meg: Jókai Mórnak szobrot kell állítani szülővárosában. Komáromban. Dr. Szíjj Ferenc az akkori adottságok és viszonyok mellett e kisváros pezsgő kulturális életének mozgatója, ötletadója és szorgalmazója volt, bár napjainkban e fáradozásainak gyümölcsét egy másik személy, magát túlexponálva, hajlékony pennájára támaszkodva aratgatja le. Kár és sajnálatos, hogy Dr. Szíjj Ferenc jelentőségét háttérbe szorították, de hiszem, hogy a város múltat kutató aktív történészei előbb-utóbb helyre rakják a téves értékeléseket s az annálesekben dr. Szíjj Ferencről az igazságnak megfelelően fognak írni és nyilatkozni. A harmadik név: Dr. Milan Hodža. a még intakt első Csehszlovák Köztársaság utolsó miniszterelnöke. 1937 júniusában akkori főnökömtől, prof. Janotától utasítást kaptam, készüljek fel a komáromi Jókai-szobor alapkőletételével kapcsolatos ünnepségek rádiós közvetítésére. Örültem kiküldetésemnek, régen nem láttam már gyermekkori otthonomat. Első dolgom volt bejárni a várost. A városnézést Jókai szülőházával és a vele szembeni hírneves bencés főgimnáziummal kezdtem, ennek kétemeletes „U" alakú épületében diákként nyolc esztendőt töltöttem. Szemrevételeztem az öreg várat is. valamint a Kőszüzet, az ellenségnek fügét mutató szobrot. A város nyugati részében akkortájt még állt a réNAGY JENŐ Jókai elvtárs
