Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - NAPLÓ - Garaj Lajos: Egy irodalomtudós jubileuma (Karol Tomiš hatvanéves)

tatómunkáig. S a kialakulásban azonos szerepet játszottak a külső, objektív tényezők ugyanúgy, mint a családi háttér és Tomiš belső adottságai.

A „kétpólusos” származás, magyar—szlovák kétnyelvűség, és a mindkét irodalom iránt megnyilvánuló állandó érdeklődés egyenesen predesztinálta Karol Tomišt a magyar—szlovák irodalmi kapcsolatok komparatisztikai kutatására.

Karol Tomiš nemzetiségi szempontból vegyes munkáscsaládból származik. 1929. október 6-án született Pozsonyban. Elemibe szülővárosában járt (1936—40), a polgárit Somorján és Budapesten végezte (1940—44). A háború után, 1950-ben érettségizett szülővárosa reálgimnáziumában. A Komenský Egyetemen irodalomtudomány— esztétika szakot végzett. Tanulmányai befejezése után a SZTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa. 1960- ban megvédte a tudományok kandidátusa címet, és csak azután (nálunk ez akkortájt szokatlan volt) lett a filozófia doktora (1967). Megemlítjük azt is, hogy a Szlovákiai írószövetségben is tevékenykedett.

Irodalmi ambíciói korán jelentkeztek. Már egyetemista korában számos cikket, tanulmányt, népszerűsítő és tudományos írást, recenziót jelentetett meg. Munkál irodalmi és szaklapokban jelentek meg idehaza és külföldön egyaránt. Témájuk igen különböző. Aktuális irodalmi kérdések kultúrpolitikai és ideológiai jellegére figyel fel, a szocialista irodalom és kritika fejlődésének kérdéseire válaszol. Alkalmanként elméleti és módszertani kérdésekben foglal állást.

A hatvanas évek elejétől kutatásának középpontjába az irodalmi művek elméleti, ideológiai-művészeti, szociológiai-társadalmi és stilisztikai analízisei kerülnek, különös tekintettel a modern szlovák próza meghatározó írószemélyiségeire (Hečko, Jilemnický.Svantner, Figuli). E témában egy sor Jelentős tanulmányt tett közzé. Különösen fontos közülük a Világnézet és mü (1961), Hečko regénye, a Vörösbor (1964), A sematizmus korszakának regényelméletéhez (1969) stb. Az ilyen témájú tanulmányokban a regényelmélet kategóriáinak elemzésével foglalkozik. Elsősorban az igényes formák, a szüzsé és a modern szlovák regény kompozíciós kérdései foglalkoztatják. Ezek közül a tanulmányok közül Az egyenes beszéd a kortárs szlovák prózában (1965), A szüzsé a monologikus

prózai alakzatokban (1969), Svantner elbeszélő-technikája az Atka című novellában (1972), A társadalmi nézőpont és a regényhős (1972) stb. érdemel figyelmet. Könyv alakban A szlovák próza stílusáról címen jelent meg válogatás ezen tanulmányaiból (1975).

Karol Tomiš egyidejűleg a kortárs magyar és csehszlovákiai magyar irodalom kérdéseivel, valamint mindkét irodalom összehasonlító kutatásával is foglalkozik. Ezen a területen is úttörő, ösztönző és jelentős tevékenységet fejtett ki. Hungarológiai munkái, tanulmányai, cikkei, írói portréi, népszerűsítő értekezései, recenziói egymás irodalmi értékeinek megismerését segítik elő, valamint a szlovák hungarológia további fejlődését ösztönzik. Kutatásának e területén a következő tanulmányok jelentősek: A novella jel ént és struktúrájáról (1971), A Nyugat és a szlovák irodalom (1980), A csehszlovákiai magyar irodalomtudomány (1983), A szlovák hungarológia 1948 után (Irodalmi Szemle 1984) stb. Az említett tanulmányokon kívül Karol Tomiš a kortárs magyar és csehszlovákiai magyar irodalom számos képviselőjéről írt cikket.

Karol Tomiš tudományos munkássága egyre inkább kiteljesedik. Monográfiájában (Az Irodalom időszerűsége, 1986) a legújabb kori irodalom kérdéseire összpontosít. Plasztikus képet ad a negyvenes és az ötvenes évek szlovák irodalmáról, és annak fejlődési folyamatait kultúrpolitikai kontextusba helyezi.

Az Értékek és évtizedek (1989) című irodalmi kiadványban terjedelmes tanulmányát, A hetvenes évek fiatal szlovák prózáját teszi közzé, melyben előző tanulmányaira épít, azokat kiegészítve mondja el a legújabb prózaíró nemzedékkel kapcsolatos gondolatait.

Ha meggondoljuk, hogy Karol Tomiš a kutatómunka mellett még számos hazai és külföldi irodalmi társaságban is tevékenykedik, és rendszeresen részt vesz nemzetközi tudományos konferenciákon (Nemzetközi finnugor kongresszus Turku- ban, Finnországban, 1980; Nemzetközi hungarológiai kongresszus Budapesten, 1981; Nemzetközi finnugor kongresszus Sziktiv- karban, Szovjetunió, 1985; 2. Nemzetközt hungarológiai kongresszus, Bécsben, 1986), akkor megállapíthatjuk, hogy Karol Tomiš maradandó munkásságot fejt ki a szlovák irodalomtudományban és a szlovák hungarológiában egyaránt.