Irodalmi Szemle, 1989
1989/3 - FÓRUM - Gyüre Lajos: Thália istennő rázós szekerén ülve ...
Fórum G yiire Lajos Thália istennő rázós szekerén ülve... Az Irodalmi Szemle januári számában közölt írás valóban vitára, mi több: félreérthető tájékoztatásával helyreigazításra ösztökél. Tudniillik Kövesdi János ún. „kerekasztal- beszélgetése” nem a csehszlovákiai magyarság színházkultúráját elemzi, még csak nem is drámairodalmunk mai helyzetét, hanem a Magyar Területi Színház Thália Színpadának a megalakulását, s annak körülményeit, pillanatnyi állapotát tárja az olvasók elé. Ezért e beszűkített keretek között kell hogy maradjunk mi vitapartnerek is, még akkor is, ha óhatatlanul érinteni kell színházkultúránkat, drámaírásunkat is. Sőt azt is megkockáztatom: ennek az írásnak is az a buktatója, hogy nem „komplex vizsgálat”, hanem csak „tüneti vizsgálódás, a teljesség igénye nélkül”. A „baj” — amelyet a jó olvasó a sorok közül ki tud olvasni — még nem biztos diagnózis; valami ilyesmi: igen, a Thália körül bajok vannak (voltak?). De hogy ezek a bajok honnan erednek, mi az okozójuk, s nem utolsósorban: mi által szűnnek meg — ennek megnevezésére senki még csak kísérletet se tett. Tegyünk hát egy kísérletet: próbáljuk meg „szépen kimondani”, kibeszélni magunkból a „fájdalmakat”. Kezdjük az indulással, s akkor közelebb kerülünk a bajok felfedéséhez. íme: A Csemadok rendkívüli országos közgyűlésén, 1968-ban, egy esti fehér asztal melletti beszélgetés során szóba került a kelet-szlovákiai magyarság kulturális helyzete, a hivatásos színjátszás hiánya. A beszélgetésen jelen volt Schultz György mérnök, a kassai magyar „ipari” igazgatója, Beke Sándor, a komáromi székhellyel működő MATESZ rendezője, Gál Sándor költő, újságíró és jómagam, aki abban az időben a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság közművelődési szakfelügyelője voltam. Tudott dolog volt, hogy a MATESZ egyetlen együttesével nem képes bejátszani Szlovákia magyarlakta vidékeit. Ezért már az anyaszínházban két részre oszlott az együttes. Ahhoz, hogy az anyaszínház egyik együttese Kelet-Szlovákiába helyezze át székhelyét, csak megfelelő háttér szükségeltetett (lakás, előadóterem, próbaterem stb.). Erről akkor már nyilvánosan is ejtettek szót akkori politikai vezetőink, s a majdan ide kerülő részleg állomáshelyéül Rozsnyót jelölték meg. Rozsnyó azonban ennek az elvárásnak semmilyen szempontból sem tudott megfelelni. (Nem központi fekvésű, se nem geológiai, se nem kulturális központ; a politikai vezetés is csak munkásmozgalmi múltja okán gondolta célszerűnek kulturális centrummá fejlesztését.) Sem színészlakásokat, sem próba- és előadótermet nem tudott biztosítani. így került sor arra, hogy a kassai székhely megteremtésének gondolata kapjon lét- jogosultságot. E szerint: Schultz György átengedi az ipariskola dísztermét a megalakuló Thália előadótermének céljára, én biztosítom a vnb útján a színészlakásokat és a knb útján a pénzt az iskola dísztermének színházteremmé történő átalakításához, Beke Sándor vállalja az együttes toborzását, Gál Sándor pedig átlép a Szabad Földműves szerkesztőségéből a MATESZ-ba, az alakuló együttes dramaturgja lesz, s jön velünk Kassára. (A később létrejövő adminisztrációs részleg vezetőjéül Halmi Pált kérte fel Beke Sándor.) Persze az indulás nem volt olyan könnyű, mint az arról való beszélgetés. Egyrészt magában a MATESZ-ban okozott gondot a két csoportra való felosztás: mi szerint történjék? A szükségletek azt kívánták, hogy a társulatban képviselve legyen a játékhoz szükséges minden korosztály. Csakhogy ez még az anyaszínházban is gond volt! Meg aki már letelepedett Komáromban, az nehezen mozdul a bizonytalan jövőbe! Baráti kör induljon? Űj tagokkal töltsék fel a csoportot? A vége az lett, hogy akiket Beke Sándor meg tudott győzni, azok jöttek. Az így kialakuló mag köré toborozták az újakat, a tehetséges amatőröket. 1968. november 3-án Pozsonyban mutatkozott be az új társulat a nyilvánosságnak. Erről így ír a korabeli sajtó: ......A MATESZ újonnan alakult kassai részlege, a Thália
