Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - KRITIKA - Lanstyák István: Helynevek a múló időben (Püspöki Nagy Péter: A Csallóköz neveiről)
A Csallóköz hat ismert latin neve közül három olyan településre utal, amely a sziget szempontjából az adott korban fontos volt: az Insula fauríensis Győrre, az Insula Sancte Marie a latinul Villa Sancte Marie nevű Somorjára, az Insula Comaromiensis pedig Komárom városa. Ez a névtípus — insula ’sziget’ + helységnév — tipikus módja volt a folyami szigetek elnevezésének a középkori Magyarországon. A névadóként szolgáló helység többnyire az adott szigeten vagy annak közelében fekvő nagyobb város vagy falu volt, így pl. — hogy más szigeteket is említsünk — Insula Strigoniensis ’Esztergomi sziget’, Insula Budensis ’Budai sziget’ (ez utóbbi a mai Margitsziget). Azt, hogy a Csallóközt mikor mely városról nevezték el, nem a névalkotók szeszélye döntötte el, hanem az adott településnek a sziget életében betöltött szerepe. így pl. a sziget első neve, az Insula Jauriensis ’Győri sziget’ akkor keletkezett, amikor a régi Csallóköz területén még nem volt város, s amikor még Győr a Csallóközhöz közel esett, mivel az akkoriban egészen a Lajtáig terjedt. (Maga az Insula Jauriensis név is alátámasztja tehát a szerző által kimutatott tényt, hogy a régi Csallóköz déli irányban nagyobb kiterjedésű volt a mainál.) Igen érdekes a másik ilyen típusú latin névnek, az Insula Sancte Marie 'Szűz Mária szigete’, vagy másképpen ’Somorjai sziget’ névnek a keletkezése is, mert ez fényt derít a magyarországi latin névadás egyes, eddig teljesen ismeretlen sajátságaira. Első adatunk erre a névre 1373-ból való. Keletkezését az tette lehetővé, hogy 1340-ben a mai Margitszigetnek megszűnt az 1250 körüli évek óta használt neve, az Insula Beate Marie Virginis ’Boldogságos Szűz Mária szigete8; így válhatott az 1318-tól kezdve újabb és újabb kiváltságokat kapó, lassan-lassan a Csallóköz első városkájává fejlődő Villa Sancte Marie, azaz Somorja, a terület névadójává. A harmadik, e típusba tartozó név, az Insula Comaromiensis ’Komáromi sziget’ akkor válhatott a sziget nevévé, amikor a 15. sz. húszas éveitől kezdve a nagyszabású vízrajzi átalakulások folytán megszűnt az egykori Vágköz, s ezzel az Alaptolma kabar vezér által a 10. sz. közepén alapított Komárom része lett a keleti—délkeleti irányban megnagyobbodott Csallóköznek. Érdekes, hogy bár a névre csak 1536-tól 1686-ig vannak adataink, emléke még később is „kísértett”, ugyanis a külföldi térképeken még egy fél évszázadig Komárom megyével azonosították a Csallóköz egész területét, holott az eredeti Csallóköz Pozsony megyéhez tartozott. A fönti latin nevek részletes vizsgálata arra a fölismerésre juttatta Püspöki Nagy Pétert, hogy a középkori királyi kancelláriában egyfajta tudatos névalkotási, ill. névszabályozási törekvés volt jelen. Ennek a törekvésnek volt egyik eredménye az, hogy az ország különböző részein egymástól függetlenül alakult nevek között „rendet teremtettek” oly módon például, hogy az azonos indíték alapján keletkezett neveket valamilyen megkülönböztető taggal látták el. így sikerült egymástól megkülönböztetni az Esztergom alatti Duna-szigetet a Margit-szigettől, a de Strigonio ’esztergomi’, ill. a iuxta Veterem Budám ’Öbuda melletti’ tag beiktatásával (mindkettőnek Insula Beate Virginis volt a neve, mert történetesen mindkettőn Boldogságos Szűz Mária tiszteletére építettek monostori templomot). — A kancellária névszabályozó tevékenységének lehet az eredménye az is, hogy a pontosabb megkülönböztetés céljából alkotott nehézkes körülírásokat a már említett egyszerűbb névtípus [Insula + a szigeten vagy annak közelében fekvő fontos településre utaló helységnév) váltotta föl.9 A tudatos névalkotási törekvés nyomát láthatjuk esetleg a sziget következő nevében is, az Insula Magna ’Nagysziget’ névben. Az Insula Magna mint helyi keletkezésű név ugyanis a Csepel-sziget jelölésére is szolgált ez utóbbi a közeli Margit-szigethez képest volt nagy. Abban, hogy az Insula Magna nevet a Csallóköz jelölésére kezdték alkalmazni, országrésznyi nagyságú térséget szem előtt tartó viszonyítást láthatunk, mivel a Csallóköz volt a Duna legnagyobb szigete. Az utolsó két latin név — első pillantásra talán meglepő módon — egy-egy ókori népre utal. Az első az Insula Cithuorum (más változatokban: Cithorum, Cithuanorum) ’Kitek szigete', melynek a sziget összes latirj neve közül talán a legérdekesebb, legkülönösebb a története. A név keletkezésében a szerző felismerése szerint szerepet játszott egy magyar helynévnek, a korabeli (16. sz.) térképen Zituatu alakban írt Zsitvatönek a félreolvasása és a Csallóközre való helytelen lokalizálása. Ezek a tévedések tették lehetővé, hogy a szigetet egy ókori népnek, a kiteknek a szigetévé lehessen „kinevezni”.
