Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Kövesdi János: Bartók és Pozsony

BARTÓK ÉS POZSONY

K

öztudomású, hogy Bartók Béla ifjúságának számottevő részét Pozsony' bán, az egykori koronázó városban, a mai Szlovákia fővárosában töltötte. Többek között gimnáziumi tanulmányait is itt végezte. Minthogy életének általános pozsonyi vonatkozásai megtalálhatók a róla készült monográfiákban, azokra itt most nem térünk ki. Sietünk viszont elmondani, liogy még él Bratislavában két olyan ember, akik személyesen is jól ismerték Bartók Bélát, az egyik Gáffor Ilona zongora- művésznő, a Szlovák Zeneművészeti Főiskola adjunktusa, aki Bartók tanítványa volt Budapesten, a másik pedig Albrecht János brácsaművész, zeneteoretikus és nyugalmazott zenetanár, annak a zeneszerzőként és karmesterként egyaránt ismert Albrecht Sándornak a fia, akinek egykor Hajó utcai szülőháza éveken át szinte második otthona volt Bartók Bélának. Az alábbiakban tehát Albrecht János és Gáffor szül. Magyar Ilona emlékezik Bartók Béláról, s Bartók és Albrecht Sándor kapcsolatáról.

Albrecht János 1919. január 7-én született Bratislavában, Albrecht Sándor zeneszerző kétgyermekes családjában. 1938-ban érettségizett, majd a Komensky Egyetem bölcsészkarának francia—német tanszakán elvégezve négy szemesztert, négy évig a Városházán dolgozott. Zenei tanulmányait 1945-ben kezdte el, Eugen Suchonnál magánúton elvégezte az egyéves zenepedagógusi tanfolyamot. A konzervatóriumon hegedű- és brácsajátékot tanult, először Jurij Aktardzsijevnél, majd Tibor Gaspareknál, Jozef Paulinynál és Rudolf Hormann-nál, ugyanakkor brácsásként az Állami Opera zenekarában játszott. 1950 és 1954 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Rudolf Hofmann tanítványaként végzett a brácsa szakon. Diplomaelőadásként Bartók Béla Brácsaversenyét és Albrecht Sándor Brácsa-szvitjét mutatta be (ez utóbbit Gáffor Ilona zongora- művésznő kíséretével). 1954 és 1982 között zenepedagógusként működött a Tanárképző Főiskolán, az egyetem bölcsészettudományi karának zenei tanszékén és a trnavai pedagógiai karon, ahol hegedű- és brácsajátékot, módszertant és esztétikát tanított (s vezette a Collegium Musicum nevű diák-kamarazenekart). Közben 1973-tól a Zene- művészeti Főiskolán brácsát, kamazarazenét és zenei stílustörténetet tanított; ez utóbbit máig is tanítja.

Az általa 1971-ben alapított Musica Aeterna nevű, régi zenét játszó diák-kamara- együttest vezeti, mellyel itthon és külföldön (pl. Kubában, Lengyelországban, Belgiumban, Mexikóban) sikeres hangversenyeket adott, s több lemez- és rádiófelvételt készített.