Irodalmi Szemle, 1987
1987/4 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 4.
A névadásban az irodalmi példák sem lehettek hatástalanok. Márainak 1921-ben jelent meg egy verskötete Emberi hang címmel, a közvetlen ihlető azonban Földes Sándor lehetett Emberország című verskötetével (1922). A kritikus tehát nem fikcióit fogalmazta meg s nem maga „szülte” meg az új irodalmi irányzatot, hanem az irodalmi valóság tényeiből alkotott fogalmi jegyeket és tette azokat mérföldkővé az irodalmi élet fejlődésében. Vallomásszerűen írt erről 1924 novemberében Sziklay Ferencnek küldött levelében ..........És elérek. Hová? A rabszolgák: emberek az embertelenségben. Hol v annak? Mindenütt... Az ’én’ eltűnik, az ’én’ elosztó erő, szétáradó fluidum. De — utat kell nyitni, törni, vágni véresen, operációval: az ’én’ elindul. Az akaratra, tettre, alkotásra fokozott, akkumulált én. Itt erőszak kell, mindentől szabadulás, talajugrás új közös talajra: 'én már meghaltam, már csak mi vagyunk’. Ez Földes. Az első, aki döb- bentően és egészen megcsinálta, végigcsinálta. Megyek. Hová? Vele. Ö mutatta meg az utat. És azóta én mást nem csinálok — csak épp vele vagyok... ha ebben a pillanatban meghalok, nemhiába éltem. Másfél évig: én az energiátlan, az akaratlan — minden energiámat beleömlesztettem ebbe az emberbe, hogy éljen, és mindenkinek és mindig éljen.”4 Ezek a hónapok minden kétséget kizáróan az eszmei-világnézeti formálódás hónapjai is voltak. Sajnálatos, hogy a Fábry—Földes levelezésből csak a Fábry-hagyatékban található Földes-levelek ismertek, ezek is támpontot nyújthatnak azonban ahhoz, hogy az 1923 tavaszán indult barátság meghatározó volt Fábry Zoltán eszmei fejlődésében. Az előzmények alapján logikusnak mondhatjuk ezt a fejlődési folyamatot, bár az út kezdetén még maga Fábry sem sejthette, hogy eszmei fejlődése milyen irányba fordul. Egy azonban kétségtelen: a Sziklay Ferenccel, Mécs Lászlóval és másokkal induló barátsága csak a kezdeti lépéseket jelentette a szövetségkeresésben, az irodalmi élet megteremtésére irányuló kísérletekben azonban ez a kapcsolat fegyverbarátsággá sohasem mélyült. E téren elsősorban Sziklay Ferenc igyekezett Fábryt megnyerni a közös törekvéseknek. Ám az a barátság, amelyet Földes Sándorral Fábry Zoltán kezdeményezett, meghatározóbb volt minden korábbinál. Szó sincs persze Földes Sándor „mágikus” hatásáról, inkább a közös irodalmi élményeken alapuló, az élet, az ember, a társadalom nagy kérdéseire választ kereső, a humán eszményképekkel rokonítható törekvések váltak e kapcsolat meghatározóivá. Ahogy Fábry életében a modern magyar és világirodalmi hatások, Ady és a német expresszionizmus meghatározók voltak, Földes, a „testvérember” is Ady igézetében élt, Ady-igéket fogalmazva kereste a harcostársat az „embertelenség embertömegében”. Ady mellett az expresszionisták jelentették az ő számára is a társadalom problémáit megragadó, a koráramlatokat irodalmi szintézisbe foglaló törekvéseket. Az irányzatok versenyében azonban Földes a politikumnak adott előnyt. Ahogy Fábrynak írta: „engem elsősorban a politikum érdekel, nem pedig a divatos irányzatok. A stílus talán expresszionista. Majd még jobban összetöröm, hogy más legyen... Persze írni kellene, de amint nem tartom életes irodalomnak a l’art pour l’art-t, úgy a fióknak dolgozást se. Németországra figyelek: írjak, vagy ne írjak? Ki hallgat ránk?”5 Az etikai hangsúlyú krisztiánus-reformeri gondolkozástól vezetett az út a krisztiánus- szociális gondolkozásmódon keresztül az emberirodalom eszméinek vállalásáig. A „Ki hallgat ránk?” kérdése Fábryt ugyan nem foglalkoztatta, de Sziklay Ferenc egyik levelében (1924 májusában) erre is választ adott: „Azt írod, hogy elkanyarodtál tőlünk. Ez sem történt volna meg, ha a sors széjjel nem szakít, mert nem kellett volna elkanyarodnunk. Sőt az sem baj, ha két út vezet a hegyre... a Parnasszusra. Csak ennyi a különbség köztünk, a célban egyek vagyunk. Gondold csak meg, van Szlovenszkón 1 000 000 magyar. A legnagyobb ’Auflage’, ami eddig elfogyott, Mécs Laci 2000-e, ami azt jelenti, hogy 2 ezrelék vette meg. Ezer emberből kettő! Ez egy ’apostol’ eredménye!... Győry jó, ha elad 500 példányt = 0,5 ezrelék, vagyis minden 2000 emberből egy vette meg! — ez a mi irodalmilag művelt közönségünk igazi képe! — Vagyis a Te utadon a szent hegyre a szlovenszkói közönség 1/2000-ed része jut föl... Ti irodalmat csináltok — száz embernek, aki nagyrészt nem is magyar, mi irodalompolitikát és irodalompedagógiát csinálunk, hogy pár év múlva a színiirodalmat is élvezni tudja az a bizonyos 1 °/o, az a 10 ezer ember, aki már el tud tartani egy folyóiratot, s nem kell a szomszédban kilincseni a Geniusunkért.”6
