Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - NAPLÓ - Turczel Lajos: Pázmány Péterről
T U R C Z £ L LAJOS halálának háromszázötvenedik évfordulóján Pázmány a magyar barokk irodalom kezdeti korszakának (1600—1640) legjelentősebb írója, a magyar nyelvű prózairodalom első művészi kiteljesítője volt. Korszakos jelentőségű nyelvi és stílusvívmányai századokon át termékenyítően hatottak, és stílusának olyan nagy modern íróink is csodálói voltak, mint Móricz Zsig* mond és Kosztolányi Dezső. Kosztolányi — aki maga is egyik legnagyobb stílusművészünk — egy Nyugatba írt tanulmányában „a magyar próza atyjá”-nak nevezte őt. Pázmány régi erdélyi nemesi családból származott; Nagyváradon született 1570- ben. Családja a reformáció kibontakozása után kialakult cuius regio, eius religio elvéhez alkalmazkodva kétszer változtatott hitet: a reformáció elterjedésekor protestánssá (kálvinistává) lett, az ellenreformáció indulása idején (tizenkét éves korában) pedig katolizált. A rendkívüli tehetségével és szorgalmával kitűnő ifjú Pázmány az egyetemi tanulmányait a krakkói, bécsi és római egyetemeken folytatta. Jezsuita szerzetesként először az ausztriai Grácba került, ahol 1601 és 1607 között az egyetemen tanított. A hazai ellenreformáció harcába már ebben az időben bekapcsolódott; gráci működését ideiglenesen megszakítva két évig Vágsellyén és Kassán tevékenykedett mint missziós szónok és hitvitázó. 1607-ben For- gách Ferenc esztergomi érsek hívására végleg hazatért. Az esztergomi érsek abban az időszakban a török hódítások miatt a mai Szlovákia területén: Nagyszombatban és részint Pozsonyban székelt, s egyházmegyéje a besztercebányai, rozsnyói és szepesi püspöki megyéket is magában foglalta. 1607-től Pázmány életének és működésének Nagyszombat és Pozsony lett a fő színtere. A hazai ellenreformáció vezető egyéniségeként nagy térítőmunkát folytatott, vitairatokat, hitbuzgalmi műveket és prédikációkat írt. 1608-ban a pozsonyi országgyűlésen II. Ferdinánd magyar király- lyá választása érdekében alaposan kidolgozott memorandummal lépett fel. 1916- ban előbb túróci préposttá, majd esztergomi érsekké és prímássá, 1629-ben pedig bíborossá nevezték ki. Hatalmas politikai befolyását a Habsburg-uralom erősítésére és a katolikus egyház megtépázott hatalmának visszaállítására használta feL A Habsburg-ellenes függetlenségi harc nagy alakjával, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmel élesen szembenállt, nem véletlen tehát, hogy az 1620-as besztercebányai országgyűlés — mely a Bécs ellen sikeresen hadakozó Bethlent királlyá választotta — Pázmányt „rossz hazafiéként bélyegezte meg. Pázmány politikai működése és szerepe a megbélyegzés ellenére sem azonosítható hírhedt főpap utódainak: Lippay György (1600—1666) és, Kollonich Lipót (1631— 1707) esztergomi érsekeknek elvtelen magatartásával. Pázmány politikai magatartására — az akkori főnemesség kiemelkedő családjaihoz és tagjaihoz: a Nádasdy- akhoz és Zrínyiekhez hasonlóan — a török veszély, a fenyegetettség átérzése volt döntő hatással. 0 azért lett feltétlen