Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - BESZÉLŐ MÚLT - Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület I.
BESZÉLŐ MOLT tékes példányok közé tartozott a Szabó Károly-féle Régi Magyar Könyvtárban regisztrált könyvek 25 darabja, valamint egy 1486-ból való inkunábulum (ősnyomtatvány). 8. A Jókai Egyesület egyéb tevékenysége az 1920-as években A Jókai Egyesület a 20-as években erejének és lehetőségeinek nagy részét előadásokra, hangversenyekre és a képzőművészetre, tehát jobbára a vagyonos rétegek számára elérhető kulturális rendezvényekre fordította. Előadásainak és hangversenyeinek mérlege 1925-ig a következő volt: 124 „szabadoktatási” előadás (ebből 17 zenei és 18 vetített képes előadás, továbbá 2 előadás kísérletek bemutatásával), 5 népszerűsítő előadás, 9 mesedélután, 2 irodalmi és művészeti előadás, 6 irodalmi ünnep, 3 március 15-i ünnep és 2 egyéb emlékünnep. Az összes előadások száma tehát 153 volt. Ez idő alatt 40 hangversenyt, 23 képkiállítást, egy fénykép- és egy madárkiállítást is rendezett az egyesület. Az összes rendezvények száma 1925-ig tehát 218 volt.24 A nagy sikerű hangversenyeken és a közművelődést célzó előadásokon kívül irodalmi esteket (1927-ben pl. Móricz Zsigmond és neje, Simonyi Mária tartott előadást) és szerzői esteket is rendezett (pl. Mécs László és ölvedi László költőkkel) az egyesület. A Jókai Egyesület minden alkalmat megragadott, hogy a magyar irodalom legnagyobb alakjainak ünneplésével erősítse a kisebbségi magyarság nemzeti öntudatát. E cél érdekében rendezték a jubileumi ünnepségeket is: 1923-ban Petőfi és Madách, 1925-ben pedig Jókai Mór centenáriumát. Az utóbbi alkalomra az egyesület Jókai Emlékkönyvet adott ki. A Kultúrpalotában emlékszobát rendeztek be. Az országos centenáriumi bizottsággal együtt pályázatot hirdettek a nagy író életrajzára, és az ünnepségeken előadandó költemény megírására.25 Az ünnepségek sorozata azzal a megemlékezéssel folytatódott, amelyet Kultsár István (1760—1828) halálának 100. évfordulóján rendeztek. A centenárium alkalmából a már említett könyvadomány történetét és az egykori komáromi tanár életrajzát adta ki az egyesület.26 A Jókai Egyesület egyik fő szándéka az volt, hogy belső szervezetét teljesen kiépítse, részt vegyen más egyesületek alapításában, azokat összetartsa és egységes magatartásra buzdítsa. E cél jegyében 1923-ban a Jókai Egyesület keretében, de külön jogkörrel alakult meg a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya (JESZOJ. Létrehozása és eredményes működése elsősorban Harmos Károly (1879—1956) komáromi festőművész és tanár érdeme, aki az akkori művészeti életben számos akciót kezdeményezett. A JESZO első országos jelentőségű kiállítása a Kultúrpalotában 1924 áprilisában nyílt meg, s azon 26 művész vett részt 259 képzőművészeti alkotással. Az 1921 májusában alakult Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesületnek (SZÁMTE) inkább csak helyet adott az alakuláshoz a Jókai Egyesület. A lapot (Magyar Tanító] is indító SZÁMTE célkitűzéseihez tartozott a magyar tannyelvű iskolák pedagógusainak egyesítése, az összetartozás erősítése, a magyar kultúra megtartása, szilárd erkölcsi alapokon való továbbfejlesztése, a tagok állandó művelése stb. Kitartóan kérte a magyar tanfelügyelőség felállítását, és harcolt azért, hogy a magyar iskolákban ne csak a tanítás nyelve legyen magyar, hanem azok „magyar nemzeti öntudatra is neveljenek”.27 Az egyik legnevesebb egyesület, a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet (SZMKE) 1925-ben alakult meg Komáromban, de alapszabályzatát csak 1928-ban hagyták jóvá.28 Az SZMKE céljai közé tartozott a magyarság szellemi és kulturális értékeinek megőrzése és fejlesztése, a magyar irodalom és művészet népszerűsítése, ami még szorosabb egységbe tömörítheti a kisebbségi magyarságot stb. 9. A Jókai Egyesület és múzeuma az 1930-as években A csehszlovákiai magyarságnak az 1930- as években „sok ellentétes erővel, gyanúval, kicsinyességgel s féltékenységgel kell megküzdenie. Sorait a felekezetieskedés és politikai széthúzás is bolygatja .. ,"29 Az itt rekedt magyarság helyes útja — egykorú vélemény szerint — csak az lehet, ha „nyugodt józansággal fogadja a fennálló rendet, s törhetetlenül ragaszkodik magyar fajához, nyelvéhez, irodalmához, történelméhez mint a legszentebb emlékhez. Egyszóval becsülettel helyezkedik el abban a keretben, amelyet nem maga keresett, hanem a világtörténelmi kényszer parancsolt.”30
