Irodalmi Szemle, 1986
1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Turrzel Lajos: Ifjúmunkások és sarlósok Vörös Barátságának története
impozáns méretű, s kölcsönzött tagokkal 60 főre is kiegészített kórusokban több kar és szóló szólalt meg: férfikar, női kar, vegyes kar, mély kar, magas kar, egész kórus, férfi szóló, női szóló, mély szóló, magas szóló. A kórusok nőtagjai vörös, a férfiak kék inget viseltek. Balázs András után tanítványai: Száraz József és Szabó István szerveztek szavalókórusokat. Az utolsó, Szabó István által 1935 januárjában feldolgozott, de már a begyakorlás kezdetén betiltott és elkobzott kórusvers Johannes R. Becher Lenin című versének magyar fordításából készült (a fordító Komját Aladár). A kórusverssé átalakított Lenin ilyen képet mutatott: mélykar: ravatalodnál, holt Lenin, halotti őrség férfikar: ott állunk gondolatban magas kar: népek erében a munkásvér gyorsabban kering magas szóló: Lenin, a te nevedre munkások vére gyorsabban kering magas kar: Európában, Amerikában kórus: délen, északon, keleten és nyugaton mély szóló: mindenütt, ahol még elnyomók és elnyomottak, kitagadottak vannak magas kar: mindenütt, ahol még emberek eladják magukat muszájból kórus: mindenütt, ahol a dolgozók a hatalmat még meg nem hódították mély szóló: Lenin, ma minden nép egy vörös katonát küld ravatalodhoz mély kar: s mindenkiből hamarost egész vörös hadsereg terem magas kar: a munkások nem hitvány szóval emlékeznek rólad mély kar: a munkások utálják már a szót női kar: a munkások tettekkel ünnepelnek kórus: vörös front föl női kar: egyszerű, köznapi ruhában fekszik Lenin s üzeni nekünk magas kar: világ proletárjai, tépjétek le láncaitokat mély kar: ébredjetek fel a szolgaság bódulatából magas kar: vörös dob, peregj női kar: vörös harsona harsonázz mély kar: proletár milliók kórus: sorakozzatok magas kar: a gyárat, a házat kórus: vegyétek el az egész világot mély szóló: holt Lenin, hallgatásod nem a halottnak hallgatása, de parancsszó és harcbakiáltás kórus: világ proletárjai egyesüljetek.38 Nagyobb színielőadásra a Vörös Barátságban egyszer vállalkoztak, s akkor Taraszov Rogyionov szovjet író Csokoládé c. regényének drámai változatát játszották el. A dra- matizálást és betanítást a színjátszásban tapasztalt Háber Zoltán végezte. Az Atlon mozi (ma: Praha) nagytermében 1933. márc. 19-én tartott nagy sikerű előadást 60 tagú ifjúmunkás szavalókórus nyitotta meg Kassák Mesteremberek]éve\. A tömegszavalatban s a darabba szőtt munkásdalok előadásában részt vett a ligetfalusi proletár testedző egyesület szavalókórusa is. „A Csokoládé pozsonyi előadása régvárt eseménye volt az osztályharcos magyar szellemi életnek — írták Az Útban. — Országos méretben azért jelentős ez, mert csakis a pozsonyi színi csoportnak áll módjában a modern színpadtechnika eszközeinek igénybevétele, s osztályharcos írókkal, művészekkel, rendezőkkel és kritikusokkal való állandó bensőséges kapcsolat. Márpedig egyedül ilyen viszonyok között állhat elő az az egész Szlovenszkó és Kárpátalja magyar proletariátusa számára kívánatos mintaszerű munkafolyamat és kísérleti állomás, ahonnan anyaggal, utasításokkal, oktatókkal, színpadtervezetekkel, kórusversekkel és dalokkal láthatjuk el a vidéket.”39 A Csokoládé díszleteit Rossmann Zdenék mérnök, ipariskolai tanár tervezte, az egyes jelenetek közé ékelt árnyképeket Weiner Imre, az előadás hatásos plakátjait Reichental Ferenc festőművész készítette. Az előadás nagy nézőseregében Szene, Csek- lész, Diőszeg, Főrév és Somorja munkásai is képviselve voltak és tervbe vették a főrévi és ligetfalusi bemutatót is, de ezek a darab rendőrségi betiltása miatt elmaradtak. A Csokoládé előadásához segítséget nyújtó képzőművészek (Reichental és Weiner) és rajtuk kívül még a somorjai Prohászka István és a magyarországi Bokros-Birman
