Irodalmi Szemle, 1985

1985/10 - Dénes György Bereck József: Humoros versek 909 Két „fegyveres"

KÉT„FEGYVERES”

Bereck József

Kezdődik a nap.

Együtt megyünk el hazulról.

Táguló tüdővel lépünk a tavasz-friss utcára. Alig néhány lépés után, még a toronyház tövében, szétválnak útjaink. Életemnek társa a könyvtár, lánygyermekünk az alapiskola, magam a szerkesztőség felé veszem az irányt.

Egy kisfiú jön velem szemben az úton, édesanyja kíséretében. Három lépésnyire lehetnek tőlem, amikor a kis srác — amolyan pisztolyszerűen — előrenyújtott pici mutatóujjával váratlanul rám emeli a kezét, és szó nélkül lepuffant.

Méltatlankodással elegy csodálkozásba rándul az arcom, de miközben az út menti puszpángcserjébe zuhanok, azt azért kénytelen vagyok beismerni: nem éppen közömbös pillantást vetettem fiatal, szemrevaló édesanyjára.

2

Iszom a sörömet a tágas csemegebolt talponálló részében. A helyiség másik felében, a fagylaltpult előtt, gyermekek és nők kígyózó sora.

Kint az utcán autófékezés.

Egy kis srác és édesapja jönnek be a boltba. A hosszú sor láttán az apa máris fordulna vissza. A fiú — kezében fémesen csillogó géppisztoly — nem engedi, nyomja, szorítja a sor végére.

Miután eléri célját, tüzelő helyzetbe kapja fegyverét, lábát szétvetve és kissé meg- roggyantva enyhén előredől, és rövid sorozatokkal ritkítani kezdi a fagylaltra várók sorát.

Nem szeretem a lövöldözést, a fülsüketítő ropogásban észrevétlenül ki szeretnék sompolyogni a csemegeboltból. A felvillanyozódott kis srác szeme azonban felém villan, s egy kurta sorozattal a falatozópult alá küld.

A helyiség terrakockás, fagylalttal összecsöpögtetett kőpadlóján fekszem. így a diadalmasan körbeforduló fiú arcának másik felét is látom. Az álla alatt kipirosodott hegeket veszek észre. „Szóval nemcsak adunk, kapunk is...” — gondolom némi kárörömmel. S a hűvös kőpadlóhoz szorítom lüktető halántékomat.