Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Kmeczkó Mihály: Apuka vizsgázik (mese)
— A mesében. — A valóságban! — vágott vissza hetykén. — Vagy nem te szoktad mondogatni, hogy minden kerek mese egy szelet valóság?! — Jól van, nem vitatkozom. Inkább mondd meg, miből fogok felelni holnap, azazhogy ma... — Abból a leckéből, ahol nyitva van a könyved — búgta felém sejtelmes emberi hangon Csilla madár, és szép lassan, ahogy az emlékezet fakul az öregemberekben, eltűnt a fészeknyi köröndi tányérból. Utána kaptam, de fel is jajdultam nyomban. Beletenyereltem a ceruzatartőba, s az •égnek meredő ceruzahegyek belefúródtak a tenyerembe ... S most hiába könyörgök gyógyírért, hiába kérek varázsszert, az a tányér olyan, de olyan üres, mintha sosem fészkelt volna benne semmilyen madárka. Pedig én úgy emlékszem, a köröndi Páll Antal fazekasmester a csőrében fenyőgallyat tartó madarat pingált a tányér közepébe. Volt madárka, nincs madárka. Azazhogy most már magam sem tudom, volt-e ... Olyan üres lett a fejem, kicsi Csillám, hogy fogalmam sincs, én álmodtalak-e bele a köröndi falitányérba, vagy valóban te jártál itt és beszélgettél velem madárka képében... Felemelem a bal kezemet, belepillantok a történelemkönyvbe, hát éppen azon az oldalon akad meg a szemem, ahol tegnap hajnaltájt a betűk háborúztak... Azaz csak megakadt volna, ha az a lap ott lett volna a helyén, de hát abból a csatatérnyi lapból csak egy tintás, fekete csücsök maradt. Olyan fekete, mint az Éjszaka köpönyege, amely éppen most libben el az ablakunk előtt... Be jó lenne most könnyű égi madárnak lenni! Nekem azonban úgy elnehezült a fejem meg az egész testem, hogy kénytelen vagyok lefeküdni, igaz, csak egy órácskára, mert utána vizsgázni kell mennem. írd meg, kicsi Csillám, a nagymama kezével, hogy valóban meglátogattál-e ma éjjel, vagy csak egy kellemes álmot láttam rólad?! Lehetséges-e, hogy mind a ketten ugyanazt álmodtuk? — Legközelebb, ha írsz, írjál nekem egy olyan madarat, amelyik madárnak látszik ugyan, de valójában ember. Azt hiszem, nem is kell sokat gondolkodnod rajta, milyen legyen az a madár. Mindenesetre, ha rajzolsz, tégy magad elé egy tükröt az asztalra! Márcsak a varázslat kedvéért is... Most alszom egy picit, de álmodni nem fogok. Nem lesz rá időm. Ha levizsgázom, a hét végén érted megyek. Itt, Komáromban majd mindennap fölkeressük a Duna-parti madarakat. Addig is légy jó kismadara nagymamának meg nagypapának! Egyél sok fenyőmagöt, igyál sok gyöngyharmatot! Legyél mindig vidám, és minden kis örömödet fütyüld bele ,a világ fülébe! Hogy hol van a világ füle? Keresd meg! Addig is, míg keresed, ezt üzenem nagymamának meg nagypapának: CSIP-CSI-RI- PI—CSI-PI-RIP! Kérlek, fordítsd le nekik! Laci apuci III Február 3-án, délbe* Madaram CSIP most jöttem ki a vizsgáról CSIRIP igazad volt CSIP pontosan abból a leckéből CSIRIP kellett felelnem CSIP ahol a könyvem nyitva volt CSIRIP amikor hajnalban CSIP elrepültél tőlem CSIRIP én azonban CSIP egy árva kukkot CSIRIP sem tudtam belőle CSIP hiszen azt a lapot CSIRIP azt a csatateret CSIP kitéptem a történelemből CSIRIP sajnos CSIP nem mehetek érted CSIRIP mert addig kell tanulnom CSIP amíg le nem teszem a vizsgát CSIRIP vigasztalásul CSIP írjál nekem CSIRIP sok-sok madárembert CSIP meg ember-madarat CSIRIP mert én CSIP már sohasem fogok tudni CSIRIP madárrá változni CSIP ez a büntetésem CSIRIP amiért elengedtelek magamtól CSIP Apuci CSUP
