Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Kövesd! János: Kodály Zoltán és a szlovákiai magyar zenekultúra (interjú Ág Tiborral)
— Kodály első nyomtatásban megjelent munkája, az 1905-ben kiadott mátyusföldi gyűjtés, nagy hatást gyakorolva Bartók Bélára, döntő módon meghatározta a Zobor vidékétől a csángó földig terjedő közös népzenegyűjtési program meghirdetését. A mai Szlovákia területén milyen pontok jelölik Kodály Zoltán népzenegyűjtő útját? — Valóban, Kodály Zoltán első mátyusföldi gyűjtőútjának eredményein felbuzdulva, Bartók Bélával közösen már 1906-ban eltervezték, hogy elsősorban a nyelvhatár peremvidékének népzenei hagyományát fogják felkutatni. Kodály Felső-Magyarországot választotta. Itt az évek folyamán a nyugati határszéltől egészen Krasznahorkáig, Kraszna- horka-VáralJáig jutott el, Bartók pedig Békés megyétől egész a romániai határig terjedő területet kutatta át. A mátyusföldi gyűjtés után a következő évben, 1906-ban Kodály első ízben járt a Nyitra-vidéki magyar falvakban. Ez valószínűleg úgy történhetett, hogy Kodály sógora, aki vasutas volt, Nyitrán szolgált. Tehát volt honnan kiindulnia. Tudomásom szerint a Zobor-vidéki falvakban főleg Ghymesen szállt meg Kodály Bereczky igazgató-tanítóéknál. Innét ruccant ki a környező falvakba, Kolonba, Zsérébe, aztán később Lédecre és a távolabbi helységekbe — Csitárra, Gerencsérre, Pogrányba, Bodokra, majd a hegyen túl Menyhére, Bédre, Egerszegre és Vicsápra. Különben ez nem egy év alatt történt, ez a gyűjtése, hanem 1906-tól egészen 1917-ig, majdnem minden évben vissza-visszatért ezekbe a Nyitra-vidéki magyar falvakba. Ezekről a gyűjtőútjairól pontos adatok találhatók Bartók Bélának a Magyar népdal című könyvében, ahol pontos jegyzéket közöl 1917-ig, illetve 1918-ig terjedő gyűjtésükről. Közben még vissza-visszatért a Nyitra-vidéki falvakba, de már tovább is lépett, egyrészt Bars megyében gyűjtött, több helyen, de főleg Mohiban, majd Hont következett, és fokozatosan minden évben tovább-tovább jutott egészen Gömörig. Kodály már első gömöri gyűjtése alkalmával olyan népdalokkal találkozott, amelyeket a Mátyusföldön nem ismertek. Azután, hogy Bartók Béla 1907-es erdélyi gyűjtőútjáról nagyobb tömegű ötfokú dallammal tért vissza, népzenei kutatásaik központjába került az ősi ötfokú dallamok rögzítése. Kodály a következő években még többször gyűjtött a Gömörben is. A század elején 17 gömöri községben 381 dallamot Jegyzett fel, illetve vett fel fonográfra. 1917-ben a Zenei Szemle első évfolyamának 15. és 16. számában Ötfokú hangsor a magyar népzenében című munkájában már gömöri példákat is felsorakoztat. A magyar népzene című tanulmányában az újstílusú népdalok hangkészletének elemzésénél szintén egy gömöri népdalt választott ki példának. Itt a következőket írja: „De nemcsak a régi szerkezet nyomát tudjuk kimutatni újabbfajta dalainkban, hanem a régi hangrendszert is. Bár a zöme első tekintetre hétfokú, ha számba vesszük a dallam hangjait, dór, aeol, mixolýd, sőt modern dúr hangsorokat kapunk. Ez gyakran csak látszat, a mellékes súlytalan hangokat elhagyva, a jellemző fordulatokat szemügyre véve kihámozhatjuk az ötfokú alapszerkezetet. De nem is jogosult az egyházi hangnemek neveit alkalmazni oly dallamokra, melyeknek egész más a járása, frazeológiája, mint az egyházi dallamoké. Meg aztán bőven találunk tiszta ötfokúakat is. Bizonyos fenntartással elmondhatjuk tehát, hogy az új magyar dallamstílusnak is ez a legjellemzőbb hangsora.” Ezen megállapítása után Kodály tanulmányában egy olyan gömöri népdalt választott példának, amelynek ma is számtalan változatát éneklik nemcsak Gömörben, hanem egész palócföldön. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert az ötfokú hangrendszert a mi vidékünkön legjobban a gö- möri parasztság tartotta meg a mai napig, és a gömöri tájrészből is kiugrik, tehát előtérbe kerül a barkó vidék. Ez a barkó vidék annyira erősen őrzi az ötfokú ősi hangrendszert, hogy nemcsak a régi és új dalokban található ilyen ötfokú rendszer, hanem még a mai napig is képes műdalokat is asszimilálni, átformálni a saját ízlése szerint, tehát ötfokúsítani. Ilyen példával találkoztam jómagam is a gyűjtés során. De visszatérve Kodály gyűjtőútjaira, Nyitra vidékén gyűjtött tulajdonképpen a legtöbbet. Itt — amint azt Bartók Béla Magyar népzene című könyvéből tudjuk — Kodály az 1906—1917 közötti években 16 Nyitra környéki faluban 752 dallamot jegyzett fel, illetve vett fonográfhengerre. Ha az egyes községekben összegyűjtött dallamok számát vizsgáljuk, négy zoboralji község kerül előtérbe. Ezek sorrendben: Ghymes, Menyhe, Lédec és Béd. Jelenlegi ismereteink szerint csodálatosképpen épp ezek a községek őrizték meg a mai napig leginkább ősi népzenei hagyományaikat. Kodály Nyitra vidékén tett gyűjtései során sokszor megfordult Ghymesen. Itt, amint említettük, néhai Bereczky Boldizsár igazgató-tanítóéknál szokott volt megszállni, s innen indult gyalogosan a kör
