Irodalmi Szemle, 1983

1983/5

Csótó László művészete

CsAtó László a fiatal szlovákiai magyar képzőművész-nemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. 1954-ben született a gömöri Balogiványi- ban. A tornaijai gimnáziumban érettségizett, majd 1976-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanári oklevelet szerzett. 1977 óta a királyhelmeci és a nagykaposi Művészeti Iskolában tanít. Ám a „tanít“ szó mögött olyan sokrétű és színes képzőművészeti nevelés értendő, melyre csak az a pedagógus képes, aki maga is aktív alkotóként él a színek és a formák világában, s a rajzoláshoz, festéshez szoborformáláshoz szükséges szakismeretek átadásán túl saját művészi egyéniségének kisugárzásával is jótékony hatást gyakorol a tanulókra.

Csótó László, bár tanárként működik, elsősorban képzőművész. Hogy a rajz mellett matematika szakot végzett, annak is megvan a maga haszna: a mértan segítségével — ahogyan maga is vallja — sikerült egy sajátos képzőművészeti formanyelvet, jelrendszert kidolgoznia. E jelrendszer a falusi élet elemeiből, motívumaiból épül fel. Szimbólumrendszerében ott található a Nap, a madár, a szerszámok: villa, kasza, korsó (a tiszta forrás jelképe], a ló, a szekér — s mindezek középpontjában a cselekvő kétkezi ember áll. Ö e jelképrendszer összetartója, értelme. Mivel figurákkal dolgozik, nyilvánvaló, hogy inkább a figuratív művészethez vonzódik. Olykor torzítja is a figurákat. E torzítás Csótó László művészetében a mondanivaló hangsúlyozásának, az iróniának és a megértő humornak, a derűnek a kifejezőeszköze.

Csótó László a grafikát tekinti domináns műfajának. Expresszív stílusa eredeti, egyéni; vonalvezetése tiszta, egyszerű.

Munkáit kiállították már Nagykaposon, Királyhelmecen, Somodiban, Rimaszombatban, Dunaszerdahelyen, Gellén és másutt.

Kövesdi János

(Májust számunkat Csótó László müveivel illusztráljuk)