Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - ÉLŐ MÚLT - Szénássy Zoltán: A Hétköznapok szülőhelye
A HÉTKÖZNAPOK SZÜLŐHELYE A komáromi szigetnek, ahol Jókai a Hétköznapok című regényét írta, különös történelmi és irodalmi nevezetessége van. Színhelye volt véres csatazajnak és békekötésnek, de Ámor gyermekei is játszottak itt az árnyas lombok alatt. Itt kötötték meg az ún. szőnyi békét 1627-ben. Az 1848—49-es szabadságharc során pedig szinte az egész sziget gyü- mölcsfaállománya elpusztult az osztrák ágyúk és mozsarak tüzében. De a virágzó szépségű sziget verseket is ihletett. Csokonai, Lilla iránt érzett szerelméből fakadó lírájának egyik gyöngyszemében, A Duna Nimfája című versben így ír: Amott egy Nyárja hívesében A Fűzfa közt Találni a Sziget mentében Egy tiszta közt... Petőfi is merített ihletet e bűbájos kis földi paradicsomban. A komáromi sziget két alkalommal is elandalította a forradalom költőjét. 1842 és 1844 nyarán töltött itt emlékezetes napokat. Az első látogatás alkalmával — amikor Pápáról jövet Orlay Petrich Somával vendégeskedett Komáromban — a táj ihletéséből A Duna című vers született: Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg!... Alá is írja a hitelesség kedvéért: „Komárom, 1842 augusztus végén.” Az 1844-es szigeti kirándulás hiteles feljegyzése Jókai unokahúgától, Vály Maritól származik, aki Petőfi látogatását a mai Kapitány utcában, az egykori kollégiumi rektoriakban, így írja le: „Ez valami idegen — vélte kedves apám, és sietett kinyitni az ajtót, melyen egy szokatlan öltözetű, az én kis Móric bátyámnál jóval alacsonyabb, barna fiatalember jött be ... Rád találtam hát végre, Marci szentem — mondá örvendezve. Petőfi ez, a jó fiú, kedves Eszter néném és Feri bátyám — magyarázta a megtalált... Kis ideig még elévelődtek, beszélgettek ott együtt az enyémekkel, aztán elmentek a szigetbe sétálni...” Jókai életében meghatározó szerepet töltött be a komáromi sziget. Témát, magát a természetet, és ha kellett, menedéket jelentett az író számára. Zsenge gyermek éveitől fogva itt nőtt fel, és még hajlott korában is ki-kilátogatott, ahol Beöthy Zsolt társaságában élvezte a kor íróinak ünneplését. A sziget maga volt a romantika Jókai korában, mint ahogy ma is elandalítja csodás varázsával a magányt és elmélyedést kereső lelkeket. Évszázados platánfái hajdani nagyokra emlékeztetnek, amikor még Péczeli József, Jókai Mór, Takáts Sándor, Lehár Ferenc vagy Beöthy Zsolt sétált a lombok alatt. Még ma is madárdaltól hangos a táj, és a nádasok susogása mintha letűnt évszázadok titkát akarná elárulni. Virágai ugyanúgy pompáznak, mint hajdanán, és amikor az esti fuvallat a monostori dombok felől a Duna illatát hozza magával, s a víz habjainak csobogása átjárja az ember testét és lelkét, akkor mondjuk csak igazán: szép vagy szigetünk! Valóságos irodalma alakult ki a komáromi szigetnek — de mutassa be ezt a tündérvilágot a legilletékesebb, Jókai Mór: „Az én szülővárosomnak, Rév-Komáromnak van egy szigete, mely csaknem olyan hosszú, mint maga a város, s szélességében is kétszer akkora, mint a Margitsziget. A közlekedési út ezen visz keresztül, a Duna város Szénássy Zoltán
