Irodalmi Szemle, 1981

1981/3 - NAPLÓ - Pozsonyi Anna: Pozsonyi Anna verseiből

Pozsonyi Anna verseiből"

KOZMIKUS PILLANAT

Sötét semmiből, időtlenségből

látásra, fényre

kerültél ide, időbe, térbe.

Mint pici porszem csillogtatott a nap, ámultál, éltél, számoltál holdakat, s szíved megremegtette talán a vágy.

És ez elég volt. 1 ágy árnyékával jő a végtelen s befed — hogy újra ölébe vegyen.

ÉPÍTÜNK

Letörlöm arcodról a verejtéket, letörlőd arcombról a verejtéket.

0, nehezek a napok, nehezek a téglák, melyeket egymásra kell rakni, do építünk, msrt otthonunk lesz, és egyszer állni fog majd ívesen.

Kezem kezedben, kezed kezemben leülünk hűvös küszöbére ketten, csöndesem, csöndesen.

És kicsiny gyermekünk bölcsőjében pihen benn.

POZSONYI ANNA VERSEIHEZ

..A Irt csodája mindig is megrendít, ezt szeretném verseimmel kifejezni” — vallja Pozsonyi Anna, aki a két világháború között — 1920-tól 1945-ig — a szlovákiai magyar irodalmi megnyilatkozásoknak eddig méltatlanul elhanyagolt írója és kö'ltője.

Sármellékem, Zala megyében született 1901-ben. Édesapja ott volt állomásfőnök, és 1905-ben került ugyancsak állomásfő- nöikként a Csallóközbe, Nagylégre. így a költőnőt gyermekkori és felnőttkori emlékei, tapasztalatai Szlovákiához kötik. Pozsonyban kereskedelmi, Becsben iparművészeti iskolát végzett. Pozsonyban, majd 1945-től Budapesten volt tisztviselő. 1961- től nyugdíjasként él a magyar fővárosban, írásai a pozsonyi és prágai napilapokban (Híradó, Prágai Magyar Hírlap], a pozsonyi Magyar Minerva című folyóiratban és az 0] Auróra című évkönyvben jelentek meg. Művei: Versek (Pozsony 1929), Aranykert, regény (uo. 1939), Útközben, versek (uo. 1941], Ének a hegyen, elbeszélések (Budapest 1944), A háromszínű város című regénye még kézirat.

A fiatal Pozsonyi Annáról Bodor Aladár, a jeles budapesti író és kritikus 1929-ben ezt írja: „Lírája lányosán érzékeny, csak nőktől nyújtható finomságú belső muzsika. Mély intellektus, a végtelenségekkel társalkodó bölcselő tekintet jellemzi.”

Szerelem címen válogatott verseiben a lét, a férfi és a nő szerelmének, a világ, a kozmosz szinte panteisztikus szereteté- nek igaz és őszinte hangja szól hozzánk. Lírájában lázadó, szociális szemlélete is megnyilatkozik.

Több költeményét Somorjai Németh István László, a szlovákiai magyar zeneélet volt vezető alakja (1896—1975) megzenésítette.

* A két világháború közötti szlovákiai magyar költészet tehetséges képviselője lszül. 1901. márc. 31-én) az idén lépett nyolcvanadik életévébe. Ebből az alkalomból közöljük két költeményét a Szerelem című válogatott verseinek kéziratából.