Irodalmi Szemle, 1981
1981/2 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Dokumentum — irodalom — elkötelezettség
A kis történetrészek (epizódok) szerkezetileg bizonyos szaggatottságot idéznek elő, s a részeken belül a nyelvi réteg is hasonló jelleget mutat. Gyakoriak a ténymegállapító, csak konstatáló, két-három tagból álló mondatok, ami nemcsak a leírásokra, hanem a párbeszédekre is jellemző. Hosszabb egységekből áll a Kereszt a váltadon című történet, bár terjedelmileg rövidebb. A részek itt jobban egymáshoz simulnak, közvetlenebbül kapcsolódnak, nem darabolódik a cselekmény. Kicsivel több az elmélkedés és a leírások is hosszabbak, éppúgy, mint a párbeszédek. Kevesebb mellékszereplő kevesebb helyen mozog: a Csehszlovák Köztársaság kialakult határain belül történik minden, az akkori jelenben, az idősíkok változtatása nem jellemző, a szerkezet tömörebb, áttekinthetőbb. Ez az írás az Apostolok a Kopár-hegyről és az Egy kis dinamit történetével összefüggő egészet alkot — ugyanabban az időben játszódnak Közép-Szlovákiában. A Kereszt a Dáliádon és az Egy kis dinamit főhőse ugyanaz a kommunista, csak más helyen és más körülmények között (az előbbi esetben a harmaneci papírgyárban, az utóbbiban egy Besztercebánya melletti faluban dolgozik). A közbezárt Apostolok a Kopár-hegyről Zólyomban lezajlott sztrájkjának a harmadik történetben van meg a konkrét visszhangja, mely a besztercebányai tiltakozó gyűlésbe torkollik, s a bebörtönzött kommunisták fogházból való kiszabadításában éri el tetőfokát. Az első kötet zárótörténete (Előénekes az ígéret földjén) a kanadai majd az amerikai társadalmat külsőleges módon állítja be az elbeszélésbe, és hősét helyezi be az adott viszonyok közé. Nem kalandot vágyó hősről van szó: Michal Špak minden lépését határozottság, tervezettség és magasfokú tudatosság determinálja. Elutasítja a vagyonszerzés olcsó, erkölcsi normáival ellentétes lehetőségét, éppúgy mint a német lány szerelmét, s kitűzött célja felé tart. Az idegen környezet, helyzet eszköz csak számára, hogy pénzt tudjon keresni és azt hazaküldhesse családjának. A történet mindezeken túl izgalmasan érdekfeszítő és szórakoztató. Az ember útja című életregény-darab szinte az Együtt a harcban című kötetben található Dénes Ferenc emlékezésének folytatása és kiteljesítése időben és eseményekben egyaránt. Ez a történet a két kötetes Petrőci mű egyetlen írása, melynek keletkezése időben jelölve van — 1971—1973 között íródott. A Hullám hullámot ér mellékszereplője itt központi alakként jelenik meg, de Misa Túrok, a laborcfői lázadó, akivel Dénes a kassai törvényszéki börtönben 1935-ben egy cellába kerül, is megjelenik a főhős emlékei között. Másodszor jelenik meg Dénes bebörtönzésének motivációja is: a Kassán vendégszereplő szövet sportolók ünnepélyének szervezéséért és kémkedés gyanúja miatt tartóztatták le. Az időpont tehát ugyanaz, pontosabban a két visszaemlékezés idősíkjai találkoznak megtörtént események kapcsán. Szelik, keresztezik egymást az emlékezés gyűjtőpontjaiban, különböző irányból érkezve és különböző irányba haladva tovább, az emlékező főhős mozgalmi élete által meghatározva. Az ember útja felépítése hasonló a Lánc és világ felépítéséhez. Az idősíkok változása, az áttételes és áttétel nélküli, közvetlen emlékezés síkja is megtalálható. Itt azonban a főhős nem meditál vagy álmodik. A kiindulópont 1927; Dénesnek a börtön elől kell menekülnie Kassáról, s éppen e zaklatott helyzetben látogatja meg őt a Prágában megismert Jindra (második felesége), akinek elmeséli addigi életét, munkásmozgalmi tevékenységét. Kettejük beszélgetése a keret, mely az 1918-tól 1937-ig terjedő évek eseményeit fogja közre. (5) Első olvasásra is felismerhető, hogy ez, az esetből kiinduló, azt előrebocsátó, majd fejvonultató, indokló Petrőci írói módszer a riporttal mutat némi hasonlatosságot. (A riport legközvetlenebb rajzolata a valóságnak. A riporter közli velünk az eseményt, fölvonultatja az abban részt vett fő- és mellékalakokat, életfolyamatukból csak annyit nyújt, mint amennyit az esemény megértése kíván, j A valóban megtörtént eset tárgya, ihletője és bizonyító példája az író mindanivalójának. Az írói képzelet a dokumentumanyagnak azonban mindig mélyebb értelmét keresi, a példát úgy mutatja fel, hogy az szimbólummá nőjön, hogy az emberi magatartás emberi sorssá növekedjék. A riport jellegét megtartva Petrőci tolla alatt szélesebb epikává nő, riportregénnyé, életrajzi regénnyé, kisregénnyé, mely asszimilálja a drámai, lírai, va-
