Irodalmi Szemle, 1980
1980/9 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Földes Péter: Így élt Stromfeld Aurél
amely lehetővé tette, hogy ítélőszéket tartsak magam felett és kíméletlen szigorral áttekintsem eddigi életemet! Elhatároztam és szilárdan megfogadtam, hogy jövendő életemből kiküszöbölöm a hajdani tévedéseket és buktatókat... Vártam, hívtam a szabadságot; hadd jöjjön minél hamarább; szerettem volna új harcokban próbára tenni magamat. Olykor görcsös türelmetlenség lett rajtam úrrá ...” Bakasi György, a Gondolat kiadásában 1970-ben megjelent Dosztojevszkij-életraj- zában — alighanem a legjobban a magyar Dosztojevszkij-monográfiák között — eze- 'ket írja: „Dosztojevszkij elismerte, hogy jogosan ítélték el, másrészt egykori forradalmisá- gát álomnak, utópiának nevezi, a forradalomban való részvételét véletlennek, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egykori hite őszinte és tiszta volt.” Évtizedek után újra elolvasva a feljegyzéseket, el kell tűnődnöm az író lelki erejének nagyságán. „Rajtam az élet segített — mondotta íróbarátjánaik, Vszevolod Szolovjóvnak —, a ikényszermunika mentett ki... újjászü- lettem... És mihelyt eldőlt a sorsom, a szenvedéseim egy csapásra véget értek ... Nyugodt, szép álmokat láttam, és minél tovább tartott a fogság, annál jobban lettem. Ö, nagy boldogság volt ez számomra: Szibéria, a kényszermunka!” A katorgában kerül először kapcsolatba a néppel, s ennek az volt a jó oldala, hogy ő maga is olyan egyszerű pórember lett, éppolyan fegyenc. Szokásainkat, gondolkodásmódjukat, nézeteiket, legalábbis külsőleg, törvény szerint a magáévá tette, bár lényegében nem osztotta őket. Alighanem ennék a beleélésnek tulajdonítható, hogy Dosztojevszkij sem testileg, sem lelkileg nem roppant össze, és éles megfigyelő tehetségével, lélekelemző készségével oly ismeretekre tett szert, melyeket későbbi nagyregényeiben bőségesen felhasználhatott. A Karamazov testvérek Aljosája, A félkegyelmű Myskin hercege aligha kerekedett volna ki a tolla alól oly élethűen és oly meggyőző erővel, ha ott a ikatorgában nem ismeri meg a „megbízhatónak talált” Akim Akimovicsot, a cselédsorból származó Szusilovot, akinek so- hia az életében nem volt egy kopejkája sem, önként tesz apró szolgálatokat az írónak, buzgólkodva főzi neki a teát, mossa a fehérneműjét. Ilyen embsrközeli a viszonya a gyermeklelkületű, herkulesi erejű Oszipowal is, írói remeklés, ahogy ezt a pálinkával kereskedő csempészt leírja. Alejt, egy másik rabtársát megtanítja írni, s amikor elhagyja a fegyházat, Alej a nyakába borulva zokog: — Te annyi mindent tettél értem, hogy apám, anyám se tehettek volna annyit: te faragtál embert belőlem, az Isten majd megfizeti, én pádig sohasem felejtlek el... És idézhetném még tucatszám a jellegzetes alakokat, valamennyinek arcéle egyéni, Dosztojevszkij remekel az emberábrázolásban, olykor elég néhány sor, hogy gyöngéikkel, hibáikkal, de erényeikkel is hitelesen állítsa őket az olvasói elé. A rab természetesen sokat álmodozik, és a szabadságot valahogy a valóságnál is nagyszerűbbnek és szebbnek látja. A nép nem közönséges emberekből tevődik ösz- sze — megfigyeléseinek ez a reziméje. Rengeteg erő pusztul el a katorgában, természetellenesen, törvénytelenül és végérvényesen. De ki a hibás? — kérdi Dosztojevszkij, és feleletet nem ad. Ezt a feleletet az olvasónak kell megtalálnia. Egri Viktor Földes Péter: így élt Stromfeld Aurél A Móra Kiadó Így élt... című népszerű történelmi életrajzsorozatában jelent meg Földes Péter Stromfeld-életrajza, amelyből ezer példány a közös magyar—csehszlovák könyvkiadás keretében. A könyv- sorozat szerkesztői jól választottak, ami- ikor Földes Pétert kérték fel olyan Stromíeld-biográfia megírására, amelyet már az alapfokú iskola (Magyarországon: általános iskola) felsőbb osztályainak tanulói különösebb történelmi jártasság nélkül is haszonnal és érdeklődéssel olvashatnak. És ezért felel meg ez a könyvsorozat nemcsak az ifjúságnak, hanem azoknak a dolgozóknak és nyugdíjasoknak is, akik szeretik az alapfokú műveltségre épülő ismeretterjesztő irodalmat.
