Irodalmi Szemle, 1978

1978/4 - KRITIKA - Grendel Lajos: Mikrorealizmus, áramszünetekkel

igazi magány a szeretetnélküliség, a kiüresedés, az animális, biológiai vegetáció. Öregem figurájában Bereck a csöndes, visszafogott szeretetnek állít emléket. Az emberi méltóságnak, az igazi, nemes férfiasságnak.

Jól eltalálja Mara figuráját is. Mara szerb lány, szüleié volt a ház, ahol most Öregem él. Amikor áttelepítették őket Szabadkára, Mara gyereklány volt még. Bevette magát a naspolyacserjésbe, és semmilyen fenyegetésre nem jött onnan elő. így maradt örege- mék nyakán. Most, hogy Öregem felesége meghalt, s öregem ereje is fogytán van, ő veszi vállára a napi terhek javát. Mara vénlány. Egy éjszakát együtt tölt Hury Tamással öregem présházában, öregem tudtával.

Hury Tamás hat idillikusán szép napot tölt öregemnél. A regény java ennek a hat napnak a krónikája. Krónikája, nem pedig története, hiszen alig történik valami, csupa jelentéktelen, hétköznapi esemény. Mikrorealista leírások váltják egymást, az elbeszélő, Hury Tamás reflexióival. Nem nehéz bennük tettenérni az írót, kifürkészni módszerét, meglesni, miképpen építi föl a történetet, s teremti meg regénye világát. Bereck érti a módját, hogyan kell ébren tartani az olvasó figyelmét, anélkül, hogy hatásvadász eszközökhöz nyúlna. Sikerül „belebújnia” egy tizenhat éves kamasz bőrébe, tud az ő szemével láttatni, az ő fejével gondolkodni. Legalábbis a regény első felében. De erről később. Ö általa ismerjük meg öregemet, s válik Öregem csaknem mitologikus alakká. Hury Tamás szenzibilis, okos, talpraesett, őszinte kamaszgyerek, de naiv is, amennyire minden tizenhat éves fiatalemeber az még. Gimnazista, grafikusnak készül.

Mitől olyan behízelgő Bereck stílusa? Attól, hogy amit elbeszél, friss élményként csapódik ki a regényéből. Fölfedez, s nem szentenciákkal traktál. Stílusa kötetlen, intellektualizáló élőbeszéd, s ezt Bereck nagyon ügyesen a kamaszfiú mutáló hangjára hangszereli (a regény első felében). Reflexiói hol megmosolyogtatóan naivak, hol meghökkentően okosak, de így hitelesek. Hury Tamás kíváncsisága és természetes, naiv őszintesége az a varázsszer, amivel Bereck csillogó aurát von az idill köré. Jellemábrá- zoló és figurateremtő tehetsége mellett elismerés illetheti atmoszférateremtő képességét is. Az első fejezetekben ugyanis a regény atmoszférája az a közeg (médium), ahol az iddil események levetkőzik egyszeriségüket, többértelművé válnak, s ilymódon alkalmasakká arra, hogy fölvegyék és továbbítsák az író üzenetét. Bereck mindent, ami fontos a regény atmoszférájára hangol rá.

Ez az eljárás nem új, de nem is könnyű. Az író szándékosan dolgozik szinte eszköz- telenül, s a regény szerkezeti építménye is áttetszőén tiszta és logikus. Egyszerűbb aligha lehetne már. Annál nehezebb föladat ezt az egyszerűséget és eszköztelenséget föltölteni a hangulatok, lélektani megfigyelések, gondolati összefüggések áramával. Berecknek sokáig ez is sikerül. Előadásmódja fegyelmezett, stílusa plasztikus és láttató. Az elbeszélő lírai hangvételű reflexiói nem válnak el a leírásoktól, nem magyaráznak, hanem inkább kérdéseket vetnek föl. Ügy tetszik tehát, Berecknek minden lehetősége adva volt, hogy hiteles, jó regényt írjon.

Ezt a nagy lehetőséget azonban elszalasztotta.

Tudom, akadékoskodni nagyon könnyű. Szeplőtlen írást, kivált a mi tájainkon, nehéz találni. Öregem történetében is rábukkan az olvasó stílusficamokra (milyen például a fény nélküli derengés? stb.), pongyolaságra, még funkciótlan epizódokra is, amilyen többek között a Hury Tamás farmerére áhítozó fiú figurája. Kimaradhatott volna, hiszen semmit sem ad hozzá a történethez, mint ahogy Frankról sem tudunk meg többet, csak azt, hogy nincs otthon. De Hury Tamásnak mintha nem is hiányozna, az olvasónak tehát még kevésbé. Ezeket a szerkezetlazító, a figyelmet elterelő fölösleges motívumokat azonban elbírta volna a regény nagyobb megrázkódtatás nélkül, mivel ezek csak szépséghibák.

De, sajnos, nagyobb bajok is vannak. Olyan művészi fogyatékosságok, amelyek ugyan nem kérdőjelezik meg az író tehetségét és rátermettségét, viszont koncepcionális, tehát súlyos hibák. Bereck úgy látszik nem gondolta át alaposan, miről fog írni, nem érlelte meg Intellektuálisan az anyagot, az Ilyesmi pedig megbosszulja magát. A regény kamaradarab. Három fontos szereplője van. öregem, Mara és az elbeszélő, Hury Tamás. A három figura a regény három tartópillére. Öregem és Mara ábrázolásában Bereck nem hibáz. A harmadik szereplő, az elbeszélő azonban legalább olyan fontos személy, mint a másik kettő, ha ugyan nem ő a legfontosabb. Hiszen ő tudósít bennünket, az ő hangját halljuk végig, s mivel Bereck nem teremt távolságot önmaga és Hury Tamás között, az író üzenetét is Hury Tamás hivatott tolmácsolni. Hury Tamás