Irodalmi Szemle, 1978
1978/8 - KÖZÖS HAZÁBAN - Tóth László: Vita és vallomás (Beszélgetés Csontos Vilmossal)
gyűlést szerveztek a faluban, főképpen a proletárok, mindig az apám volt a Jegyzőjük. Nagyon szépen tudott irni, szinte rajzolta a betűket. 1951-ben halt meg, hetvennyolc éves korában. 0 Es az édesanyja? — ö tavaly. Egy évben a húgommal. Nyolcvanhat éves volt. Korán megárvult, már tíz-tizenkét éves korában cselédkedett: a pincemesterékhez került pesztrának. Maga is gyerek volt még, de a nálánál kisebbekre vigyázott. A pincemesteréktől Pestre került el cselédnek, s amikor egyszer hazajött látogatóba, összetalálkozott az apámmal, aminek — házasság lett a vége. % A tanítójára emlékszik-e még? — A tanítónkra? Szigorú, nagyon szigorú ember volt Ha valaki közülünk elkiáltotta magát az utcán, hogy: Gyün!, a nevét sem kellett mondania, mi már tudtuk is, hogy kiről van szó, s ahányan voltunk, annyi felé futottunk. 9 Hogy hívták őt? — Nagy Pálnak. Okos ember volt, de már nagyon öreg. Még az apámat is ő tanította. Az egyik lánya meg az anyámmal volt egyidős. Amikor nyugdíjba ment, az első tanítványai nevében egy olyan öregember búcsúztatta, aki majdnem olyan öregnek látszott, mint ő. Ügy huszonkét éves korában jöhetett Garamsallóra, ott is nősült meg. Egyébként nagyon jószívű ember volt, de igen-igen szigorú, ami nem is csoda, hiszen nyolcvan tanítványa is lehetett egy-egy évben. O Mit tud Vilmos bátyám a Csontos-ősökről, a családjáról? — Az egyik ősöm állítólag Érsekújvárott volt városkapitány, és ő kapott az érdemeiért birtokot Garamsallón. Ezt még az apám hallotta a nagyapjától, de írásos nyoma nincs. Már régóta készülök rá, hogy fölkutatom az őseimet, a családfát... 0 Közben a birtok, amit az érsekújvári kapitány szerzett, lassacskán elkophatott... — Sok volt a testvér, nagy volt a csalód. Még a mi házunkban is volt például egy hat méter hosszú szoba, ami igencsak ritkaságnak számít a parasztházaknál. Fiam, ne csodálkozz — mondaná erre az öregapám —, ebben négy Csontos lakott. Négy Csontos-család. Abban az egy szobában. Még ma is elég sok Csontos él Garamsallón, akik valamikor egy családból származhattak szét. A múltkoriban meg Homonnáról kaptam egy levelet, az Oj Szótól továbbították. Talán te is emlékszel még az Örökség című versemre: „Nemes ifjabb Csontos István, kétszáz év ködéből nyiss rám...” Erre a versre figyelt föl Homonnáról Csontos István szabómester, református presbiter, aki azt írta, hogy Garamsallóról származik ő is. Az egyik testvére Nagymihályon, Szabó Béla szülőfalujában él, de Hajdúnánáson is van egy Csontos Gyula nevű postafelügyelő, aki ugyancsak a mi fajtánkból való ... G Vilmos bátyám tehát Garamsallón született, s nem pedig Kissallón, amint azt a Magyar Irodalmi Lexikon is jeltünteti... — Ott tévesen van. Én Garamsallón születtem. Kissalló máshol, Nagysalló mellett van. Nagyon kedves falu volt Garamsalló, de amikor lejöttem Zalabára, nem kívánkoztam többet vissza. % De azért néhanapján még elmegy oda is... — Persze. Ott él a sógorom és több rokonom is. 0 Tud-e valamilyen idegen nyelvet? — Szlovákul is csak nagyon keveset. Éppen csak annyit, hogy egyedül is el merek indulni bárhová ebben az országban. # Szeret-e utazni? Külföldön merre járt már? Hova szeretett volna, esetleg hova szeretne még eljutni? — Valamikor talán szívesen eljutottam volna mindenfelé, de ma már nemigen vágyó-
