Irodalmi Szemle, 1978
1978/6 - FIGYELŐ - (gágyor, mészáros l.): Tollhegyen
sok fagerendától. Házbelső volt, mert szűk volt a tér a táncosoknak, noha belül volt az ereszalja. Alatta játszottak a cigányok. Szép, okos riport szólt még a Forradalmi Ifjúsági Napok ünnepélyes megnyitójáról ás nehezen meghatározható célú miniinterjúk a Pilvax előttről és egyéb budapesti színterekről. Vagy tán valami megfejthetetlen dramaturgiájú vetélkedőt láttam, hogy vajon ki tud kevesebbet Petőfiről, a Márciusi ifjakról, az aradi vértanúkról? Tudom, a tévé nagyon fiatal. Mégis nehezen viseli el a néző, ha az ünnepi műsor ennyire ünneprontó. [gágyor) Emberek és katonák A szovjet filmművészetben a háború ábrázolása túlnyomórészt a háborús tematikájú irodalmi művek feldolgozásával, adaptációjával történik. A film így hűen követi az irodalom téma- és hangváltozásait. Az első nagy nemzedék (Solohov, Polevoj, Nyekraszov, Szimonov) után nemcsak a középnemzedék (Bikov, Baklanov, Bondarev) tudott újítani, hanem a fiatalabb írók (Vasziljev, Okudzsava, Raszputyin stb.) is egyre újabb színekkel és szempontokkal jelentkeznek. A háború egyéni, politikai, stratégiai vonatkozásainak újszerű ábrázolása mellett felfigyeltető vonás a katonák és a katonasors árnyaltabb, komplexebb bemutatására való törekvés, (például A vörös tér és a Tisztek című filmekben). Nézetem szerint ez a kérdéskör a legösszetettebben a Jurij Bondarev azonos című regényéből készült Égő hő című filmben villan fel. A Gavriil Jegiazarov rendezésében készült film a sztrálingrádi csata egy olyan epizódját eleveníti fel, melyben a szovjet egységeknek meg kellett állítaniok a Paulus bekerítését felszámolni szándékozó Manstein-páncélosok ellentámadását. A lilm cselekménye két síkon fut. Az egyik középpontjában a hadseregparancsnok, Eesszonov tábornok áll, a másikéban pedig Dejev ezredes tüzérdandárjának egy ütege. A fáradságos menetelés és beásás után a katonák alig fújják ki magukat, máris megjelennek a német tankok. Elkeseredett csata kezdődik, hisz mindkét oldalon nagy a tét. Az üteg katonái a harci zajtól és fáradságtól kábultan harcolnak és hullanak. De Besszonov még nem tartja elérkezettnek az időt a páncélos-tartalék bevetésére. A dandár politikai biztosa, Vesznyin a tábornokra támad. Pusztulnak ott az emberek, érvel. A katonák, helyesbít Beszonov. Azok nem emberek...? Nem, már nem ... Már csak katonák ... Dejev ezredes idegei is felmondják a szolgálatot, de Besszonov hajthatatlan: Hadseregparancsnok vagyok, nekem a csatát kell megnyernem. Ön a dandárparancsnok kötelességeit teljesítse, s ne egy ezredparancsnokét! A konkrét egyénekben tehát összetűzésbe kerül az ember és a katona. Az érzelmeknek csak a csata után van helyük. A film utolsó képsoraiban Besszonov maga adja át az üteg hét megmaradt emberének a Vörös Zászló Érdemrendet. Közben könnyezve mentegetődzik: mást nem adhatok... ez minden, amire az erőmből futja ... A katonák sem tehetnek mást, mint leülnek és isznak a győzelemre. A filmben ábrázolt ember-katona viszony más összefüggésekben ember-szakember - funkció viszonnyá általánosítható. Ez az általánosítási lehetőség adja a film — és a regény — kulturális, illetve gazdasági és ideológiai összefüggéseit is. A megújult szovjet „termelési dráma" például nagyon sok hasonló helyzetről tudósít. Igen élesen fogalmazódik meg például Dvoreckij: Az idegen című színpadi művében a szakmai és ideológiai vezetés, valamint az ember és szakember, a közösség és a funkció közötti ellentét. Nyíltan tárja fel az ezredparancsnok (szakma és funkció) és a politikai biztos (erkölcs és ideológia) összetűzését A Vörös tér című film is. Beszonovnak Dejevhez intézett kifaka- dása tehát békeidőben valahogyan így hangzana: tegye egy igazgató kötelességét, ne egy mesterét! A katonának harcolnia kell, a tábornoknak pedig csatát nyernie... Az integráns ember, a partikuláris szakma és a közösségi (strukturális) meghatározottságú funkció közti viszonynak természetesen nincs általánosan érvényes optimális megoldása. Minden konkrét embernek magának kell uralkodnia viszonyai összességén egy szüntelenül változó világban, melyben még olyan értelmetlenségek is léteznek, mint a háború. De ahol nemcsak a háborúban fordul elő, hogy a túlélő katona és a csatát nyert tábornak elveszíti önmagát. (mészáros l.)
