Irodalmi Szemle, 1978
1978/4 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Lacza Tihamér: A tudományos ismeretterjesztésről — módjával
nyos ismeretterjesztés terjesztés fogalma alatt nem azt értik, amit kellene. Mivel ez a fogalom szorosan kapcsolódik a népműveléshez (tulajdonképpen annak része), talán könnyebben érthetővé válik, mi is okozza a félreértést. A népművelés fogalmát nem ritkán összekeverik a népi kultúra ápolásának fogalmával; vannak olyan aktivisták (mellesleg nagyon lelkes, dicséretre méltó emberek), akik úgy képzelik: ma az is népművelés, ha tiz-tizenöt ember népdalokat énekel, népi táncot jár, esetleg népszínművet ad elő. Ez az egyik véglet. A másik meg az, amikor a népművelést csupán ideológiai nevelésként és politikai ismeretek gyarapításaként értelmezik. A tudományos ismeretterjesztés pedig rendszerint szóba sem kerül. Amint a felsorolásból is kitűnik: olyan intézmény oldaná meg a problémákat, amelynek az lenne a feladata, hogy hivatalból törődjék a csehszlovákiai magyarok tudományos ismereteinek rendszeres (iskolán kívüli) bővítésével. Kézenfekvő a gondolat, hogy a CSEMADOK tevékenységének a tudományos ismeretterjesztés is fontos része legyen. A tudományos ismeretterjesztés lehetőséget nyújtana arra is, hogy a csehszlovákiai magyar műszaki értelmiségiek — akik eddig meglehetősen csekély számban tevékenykedtek a CSEMADOK-ban — kedvet kapjanak a társadalmi munkához, méghozzá a kedvükre való, rájuk méretezett munkához. Az ötlet nem légből kapott, működik ugyanis már néhány művelődési klub (A CSEMADOK kebelében), melynek munkatervében fontos helyet foglal el a tudományos ismeretterjesztés. Az összejövetelekre rendszeresen meghívnak szakembereket, akik beszámolnak a hallgatóságnak tudományáguk jelenlegi helyzetéről, vagy olyan témáról adnak elő, amely kapcsolatban áll szakterületükkel. A művelődési klubok száma nem nagy: tudomásom szerint jelenleg Vág- sellyén, Somorján, Érsekújvárott, Komáromban, Rimaszombatban és Kassán működik egy-egy, Pozsonyban pedig most szerveződik. Nyilvánvaló, hogy egy művelődési klub számára a városban kedvezőbbek a feltételek mint faluhelyen, elsősorban azért, mert ott jóval több értelmiségi él, összetételük is differenciáltabb. Mindebből azonban korántsem következik, hogy falun esetleg kisebb a tudományos ismeretterjesztés iránti igény. Jogosan felmerül a kérdés: hogyan tovább? Véleményem szerint azokban a városokban, ahol a művelődési klub tevékenységéhez adottak a feltételek, létre kell hozni a klubot. Ugyanakkor kritikusabban kellene értékelnünk a CSEMADOK járási titkárságainak égisze alatt tevékenykedő népművelési szakbizottságok munkáját, amely sok esetben sablonos és igen gyakran csak papíron kimutatott erdeményekkel „büszkélkedhet”. A CSEMADOK Központi Bizottsága, hogy valami módon enyhítse a népművelési szak- bizottságok gondjait, egy időben — a saját költségén — ún. „előadói segédanyagokat” jelentetett meg kis füzetek formájában, és eljuttatta azokat a CSEMADOK járási titkárságaihoz. E füzetek közül néhánynak kimondottan tudományos ismeretterjesztő jellege volt, ennek ellenére nem állítanám, hogy túl sok ember kezében megfordultak volna. Ott porosodnak valamelyik szekrény alján, kupacba rakva. Számos esetben tehát nem is annyira az ötletszegénységgel van baj, mint inkább a formális intézkedésekkel. A formalizmus, a sémákban való gondolkozás viszont az amatőr mozgalom legnagyobb veszélye. A jó szándék, a lelkesedés kevés, ha nincsenek megfontolt, határozott és természetesen végrehajtható utasítások. A tudományos ismeretterjesztés problémáit nem lehet járási szinten megoldani. Véleményem szerint egy, a CSEMADOK KB által irányított „tudományos ismeretterjesztő kör” létrehozása közelebb vinne bennünket a célhoz.
