Irodalmi Szemle, 1977
1977/1 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Batsányi János Kassán
IEILCÔ) SHIDJILTF CSANDA SÁNDOR Batsányi János Kassán Tapolcán született 1763-ban, és Linzben halt meg 1845-ben, de forradalmi költészete Kassán bontakozott ki. Családja elszegényedett nemesi származású lehetett, apja csak foltozóvarga volt, s a költő nem tekintette magát a nemesek közé tartozónak. 1815-ben, a brünni Spielbergben, kihallgatása alkalmával azt mondta, hogy nem nemes, de tudásánál és foglalkozásánál fogva nemesi jogok ileltik meg, vagyis az ún. honorácior réteghez tartozott. Tanulmányait a dunántúli katolikus iskolákban végezte: Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban, s kitűnően elsajátította a latin nyelvet. Valószínűleg itt szívta magába azt a teréziánus hazafiságot, amely első nyomtatásban megjelent művében, A magyarok vitézségé ben (1785) is tükröződik. A nyolcvanas évek első felében Batsányi Orczy Lőrinc báró és költő fiának az instruktora, „tanulótársa” volt. Az Orczyak segítségével kapott azután tiszviselői állást Kassán, s írótársaival együtt ezt a várost egy időre a magyar szellemi élet egyik központjává tette. Kassai tevékenysége jelenti a költő életében a legforradalmibb korszakot, s itt írta a politikai lírájának csúcsát jelentő költeményeit. Kazinczy val s az idős Baróti Szabó Dáviddal megalakította a Kassai Magyar Társaságot és kiadta az első irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot. Batsányi és Kazinczy között már az első szám kiadásakor nézeteltérés támadt, az utóbbi hamarosan kilépett a szerkesztőségből, és önálló lapot adott ki Orpheus címmel. A Magyar Museumot Batsányi emelte a megújuló irodalmi élet átgondoltan szerkesztett, központi orgánumává, s munkatársul megnyerte a kornak szinte valamennyi jelentős magyar íróját, Ráday Gedeont, Verseghy Ferencet, Kreskai Imrét, Pálóczi Horvát Ádámot, Virág Benedeket, Dayka Gábort, Bartsay Ábrahámot, Szentjóbi Szabó Lászlót, Földi Jánost és másokat. Az előfizetők hálózatát is sikerült az egész országra kiterjesztenie, s kapcsolatban állt valamennyi magyarországi és bécsi lappal. A Museum'Bévezetésében így jelöli meg célkitűzéseit: „Ügy tetszik, mintha egyszerre ébredtünk volna fel hosszas, mély álmunkból — vagyis inkább, mintha egyszerre szabadultak volna fel kezeink a láncok alól, melyek alatt esztendőszázadoktól fogva seny- vedtenek ... Szükségünk van minekünk egy ilyen társaságra, mely mind a maga tagjait kölcsön segítséggel, mind egyéb magyar írókat hasznos tanácsadással a tudományoknak hazánkban való terjesztésére s az anyai nyelvnek szépítésére serkentse és ösztönözze. A közrebocsátott munkákat próbakövére húzván a józan kritikának, szövetnekével minden részrehajlás nélkül megvizsgálja; ami azokban követésre méltó vagy távoztatni való, kimutassa, és eszerint hazánk fiait a szépnek és a rútnak, az igaznak és nem igaznak, a tökéletesnek és hibásnak megkülönböztetésére s eleven érzésére vezesse.” Batsányi jelentős tanulmányt írt a Magyar Museumba A fordításról címmel. Ebben Bessenyei tanítványának mutatkozik, az övéhez hasonló nézeteket vall:
