Irodalmi Szemle, 1976
1976/9 - Bereck József: Öregem, az utolsó — II.
hogy szorongva bár, de elhallgatták az egészet. Kevés beszédű, izmos, erős és ragaszkodó lánnyá nőtte ki magát, sokat segített Öregemnek a szőlőben; két férfi kitartásával kapált, kötözött és cipelte a kékgálicoldatot. Könnyei már átitatták a trikómat, éppen a Tremelows tagjainak bozontos fejénél, amikor arra gondoltam, hogy miért nem ment férjhez, miért maradt meg öreglánynak? Öregem biztosan férjhez adta volna. Különös ottmaradása és zárkózott viselkedése miatt, igaz, egy kicsit bolondnak tartották a faluban, de hát azt szokták mondani, hogy minden zsák megtalálja a maga foltját. Különben sem volt csúnya. Sőt, megfigyeltem, hogy a nagyszüleimhez való ragaszkodása apró jelei kifejezetten széppé, vonzóvá varázsolták. Ahogy ott simogattam, hogy csituljon el végre, éreztem, hogy melle, fara, egyszóval mindene megvan ... És én állat, hirtelen azon kaptam magamat, hogy... Kétségbeesetten tapasztaltam, hogy aránylag feszes farmerem sem ment meg, s ettől az ujjaim bögyében is lüktetni kezdett a vér. Gyorsan elléptem Marától, de láttam rajta, hogy későn. Tetten ért gyerekek gyanánt fordítottunk hátat egymásnak. Mivel tudtam, hogy nem tudja megmenteni a helyzetet, mondjuk, valamilyen ostoba megjegyzéssel, gyorsan kimentem a konyhából... Frank nem volt otthon; a pécsi Nagy Lajos Gimnázium diákjaként nyári termelési gyakorlaton volt éppen. Semmi kedvem nem volt a társalgásra, de kénytelen voltam elmondani az anyukájának, hogy persze, mi is járunk termelési gyakorlatra, leghamarabb valamilyen rohadt konzervgyárba, barackot magozni meg minden ... Megint szilvás lepénnyel kínált meg a bőbeszédű asszony, s arra kellett gondolnom, hogy a családfő nagy rabsic, mégis mindig szilváslepénnyel kínálnak. Különben Frank apjának néhány hét után elengedték a büntetést, és most is csak a kétbalkezes minisztériumi vadászokat kísérgeti. Hiába, arrafelé ő a legjobb nyomkereső. A szőlőbe nem volt kedvem kimenni. Bizonygattam magamnak, hogy egyáltalán nem Mara miatt, de nem nagyon sikerült. Hogyan lehettem akkora állat? Elképzeltem, hogy egész nap hülyén kerülgetnénk egymás tekintetét, mint akik valami elítélendő paráznaságot követtek el. Pedig hát semmi az egész, tulajdonképpen nem történt semmi; úgy éreztem, hogy simán el tudnám felejteni az egészet. Néha-néha azonban elbizonytalanodtam, mert ott, a vízpadszagú konyhában világosan láttam Mara kipirult arcán, hogy zavarban van — miattam. Ennek megítélésében nem lehet tévedni. Miközben unatkozva csavarogtam a néptelen utcán, többször is arra gondoltam szemtelenül, pimaszul: lám, lám, micsoda hatása van a varázsvesszőnek, mert valahogy nem tudtam kizárni gondolataimból a konyhai jelenetet. Csak amikor a vágóhíd elé értem. 4 i Aladár ugyanúgy állt a raktár nagy sárga falának tövében, mint két évvel ezelőtt mindennap. Előtte, az x-lábú asztalkán, frissen töltött sződás palackok sorakoztak. A vágóhíd korlátjának támaszkodva figyeltem egy ideig. Két éve még semmi furcsát nem vettem észre rajta, de így, meggyőződve arról, hogy késő este villany ég a szobájában, mintha más szemmel láttam volna. Az egyik pillanatban árnyszerünek tűnt föl, mintha csak saját maga árnyéka lenne a sárga falon. A másik pillanatban viszont meghökkentően határozott jelenségnek láttam: szőkén, sötét szemüvegesen, szikár, egyenes tartású testén kopott, tiszta ruhával. Tudtam persze, hogy mindennek a két év előtti, de csak az előző napon tudatosított felfedezés az oka. Valahogy nem mertem közelebb menni hozzá. Mintha a világos ablak látványa végérvényesen megrontotta volna kapcsolatunkat. Nem törekedtem rá, de ahogy néztem, mégis az járt az eszemben: hogyan leplezhetném le?! Mert nem vak, ha éjjel villany ég a szobájában. Milyen jogon tünteti föl magát vaknak? Ez nem eljárás! Persze alapos oka lehet rá, ha évről évre, napról napra kiáll a raktár elé, s azt a vacak szódát árulja. Mindig résen kell lennie, nehogy leleplezzék. Legalábbis — amíg kinn van. Bent, börtöncellaszerű szobájában aztán csinálhat, amit akar. S úgy látszik, csinál is, ha egyszer világosságra van szüksége.
