Irodalmi Szemle, 1976
1976/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Koncsol László: Jelmez nélkül
ősbemutatója. Én a magam részéről javaslatot tettem, hogy együttműködés jöjjön létre valamelyik magyarországi operaegyüttessel, itt leginkább vidéki operák jöhetnek számításba, a pécsi, a szegedi, de eddig csak a tapogatózás stádiumában vagyunk. A kapcsolat a magyar zenei élettel egyelőre csak vendégénekesek fölléptetésében nyilvánul meg. — Játszik-e magyar műveket, maiakat, moderneket, Kurtágot pédául, az olomouci filhármónia? — Emlékezetem szerint, a mai magyar zene még nem, de Bartók és Kodály gyakran szerepel az olomouci filharmónia műsorán. Amióta ott vagyok, szerepelt az Este a székelyeknél, a Marosszéki táncok, a Galántai táncok, a Háry-szvit, Bartóktól meg a Concerto, a Divertimento. — Mit jelent az neked, hogy távol élsz a magyar etnikumtól, mit jelent zeneileg és emberileg? — Ebből a szempontból határozottan hátrány, meri régi vágyam magyar közönségnek énekelni. Valahol egyszer már elmondtam, hogy a népdaltól az áriáig egy köz- művelődési hangversenysorozatot szívesen Indítanék. Sajnos, annyira nagy az elfoglaltságom, hiszen állandó vendégénekese vagyok a kassai operának is, hogy a közeljövőben nem tudom ezt az álmomat megvalósítani. Emberileg például hiányoznak az egykori intenzív baráti beszélgetések és eszmecserék, ezek valamikor sokat nyújtó szellemi tornát jelentettek a számomra. — Emlékszel még a próbák után azokra az órákra, amiket egy-egy kávéházban vagy borozóban töltöttünk, együttestagok, tovább élve a próbák hangulatát, gondolatokban is, énekben is? — De mennyire! Tudod, milyJn nagyon hiányoznak azok a felejthetetlen szép esték? Nálam ez a hiány natványozottabb, mert én kommunikatív alkat vagyok, nekem kell az emberek társasága. Próbák után nem birtuk abbahagyni az éneklést. Emlékszel, kint laktunk Károlyfalu alatt, barakkokban, a Duna-parton, közel az osztrák határhoz, egy ilyen próba és együtt üldögélés után hazakutyagoltunk a városból, teliholdnál, leereszkedtünk a vízhez, leültünk egy kőre, és jóval éjfél után énekeltünk tovább, amíg ki nem nyíltak a barakkok ablakai és ágyba nem kergettek a kollégák! — Hát a nyári és téli táborozások, majd az országjáró körutak? — Ezek a nyári turnézások fölértek még az együttes hivatásának betöltésén túl egy „Ismerd meg hazádat!" mozgalommal, hiszen a Bodrogköztől a Csallóköz legnyugatibb csücskéig végigénekeltük és táncoltuk az egész magyar területet. Akkoriban a Területi Színházon kívül mi láttuk el kultúrával a falvakat. Ezt szinte missziónak is éreztük úgyszólván valamennyien. A közönség pedig feledhetetlen volt, a szeretete, a figyelme, a hálája. — Az együttes más operaénekeseket is adott a csehszlovákiai zenei életnek! — Igen, adott. Az Együttesben működött akkoriban hegedűsként a Szlovák Nemzeti Színház egyik tehetséges baritonistája, Szűcs Róbert, a kassai színházban működik Szakái Gábor tenorista, Somorjai György, az ismert basszista, aki rövid ideig az együttesben is énekelt, aztán Havasi József baritonista, szintén Kassán. Vele a Borisz Go- dunovban ismét együtt szerepelünk. — Te két operaszínpaddal állsz állandó alkotói kapcsolatban. Olomoucon új barátokat szereztél, Kassán a régi kapcsolatokat frissíted föl. Brzel-e valami különbséget a két színház között? — A kassai állandó vandégföllépéseket azért vállaltam kész örömmel, mert újraénekelhettem Pimen szerepét, és ennek a szerepnek nem tudtam ellenállni. Jelenlegi „üzemképes” repertoáromból Smetana Daliborjának Beneš-szerepe szintén a legkedvesebb közé tartozik, s szívesen énekelem másutt is. Egy másik színházzal való együttműködésből mindig profitál az énekes, egy „házon kívüli”, művészgárda csakis serkentőleg hat az emberre. — És a kassai közönség? — A kassai temperamentumosabb és ösztönösebb, mint az olomouci, de sajnos, nem tölti meg annyira a színházat, mint a tartózkodóbb, da színházszeretőbb olomouci. Olomoucon többnyire telt ház előtt énekelünk. — Többi szerped? — Szent életű operahősök, Sarastro, Pimen, a Sámson és Delila öreg zsidója, Monteverdi Odüsszeusz hazatérésének Poszeidón istene után következett egy hús-vér fi
