Irodalmi Szemle, 1976

1976/4 - Chňoupek, Bohuslav: E napok igazsága nyomában

a világos faburkolatú teremben, a tanácstagok megértően mosolyogtak, de egyiküknek sem fordult meg a fejében, hogy esetleg éppen ő lenetne az, aki elmegy például Dalcsíkba, és helyrehozza a károkat, amelyeket az az ostoba tökfilkó okozott, aki nem szakember, de jó a viszonya a közösséghez és a szocializmushoz.

Dalcsík pártszervezete, amely már számtalan határozatot hozott, hogy a járás váltsa le a volt szervezőt, most szilárdan kitartott amellett, hogy a járás csak rátermett embert küldjön. — Ha megint valamiféle ügyefogyott alakot küldőtök, hát egy óra múlva visszakapjátok! — A járás magába szállt. Eszébe jutottak a lopások, a keveréktakarmány, az a bizonyos nyolcvanezer korona és Meško.

Meško a járási nemzeti bizottság beosztott dolgozója volt, megbízható tudású, becsületes ember. Az életet egyéni módon szemlélte. Meglehet, hogy túlságosan ideálisnak képzelte, mert azt állították róla, hogy nem fogja fel az életet a maga bonyolultságában, és egyszerre akar megvalósítani olyan dolgokat, amelyekhez idő, megfontoltság, nyugalom szükséges. Az igazat megvallva, e tekintetben nemigen értett egyet fölötteseivel, és volt annyira eszes, hogy megértette, milyen nehéz volna itt az élete, szüntelenül kitéve a minden oldalról jövő támadásoknak. Kihasználta tehát az alkalmat, megköszönte a bizalmat, és mindennemű ravaszkodás nélkül felajánlotta, hogy elmegy falura. Az életben nemegyszer megesik az ilyesmi, mindenkinek vannak ellenségei.

Dalcsíkban így jobban jártak, mint másutt. A járás ugyanis általában nem azért küldte ki a dolgozóit falura, mert azok bővelkedtek a szervezőkészségben, hanem mindenekelőtt azért, mert az átszervezés után nem maradt számukra hely. A dalcsíkiak úgy látták, hogy az új titkárnak nagy az energiafölöslege, mert hiszen a levitéz- lett szövetkezetüktől sem riadt vissza, s nekigyűrkőzött rendbe hozásának. Két hétig kutatott a kopott padlójú irodában lajstromok reménytelen halmazai közt, melyeket az elődje hagyott rá (ez idő szerint a termelésben dolgozik), meg a termelés szervezője (ez idő szerint az ördög tudja, hol van). Egy hónap múlva felállt a gyűlésen.

— Nehéz év van mögöttünk, de előttünk még nehezebb — mondta, s látszott, hogy nem éppen a legjobb hangot ütötte meg —, a tavasziak csupa bogáncs, az elszámolással is tudjátok, hogyan volt. Ha a magángazda így gazdálkodna, dobra kerülne.

— A magángazda sose gazdálkodna így — szakították félbe —, de a szövetkezet igen, mert fabatkát sem ér.

Meškót nem hozták ki a sodrából.

— A szövetkezet mindig olyan, amilyenné az emberek teszik. Kiabáltok, hogy minden oldalról nyúznak, elismerést az ember nem kap, de magatok alatt vágjátok a fát. Akinek ebben a faluban kevesebb, mint tizennyolc mázsa gabonája termett hektáronként, mindig is rossz gazdának számított. A szövetkezet pedig csak tizenkét mázsát csépelt, pedig a gabonát még ti vetettétek el, magángazda korotokban. Nyolc vagon gabonát szétloptak.

Felháborodva közbekiabáltak:

— Fuj, hazudsz, nálunk senki sem lopott, és nem is lop!

— Nem akartam éppen ezzel kezdeni — folytatta —, de ha ti így, nos, akkor megmondom, hogyan tűnt el az a nyolc vagon: két hónapon keresztül nap nap után két műszakban csépeltek, harminc-harminc emberrel. Ha minden alkalommal mindenki csak tíz kiló gabonát vitt el, az már naponta hat mázsa, összesen három és fél vagon. Adjátok hozzá azt a kévemennyiséget, amit a fuvarosok dobtak a lovak elé, amit még zölden vittek el a határból, amit a keresztekből hordtak szét, és könnyűszerrel összeszámoljátok a nyolc vagont. Ez pedig, kérem szépen, kerek száznégyezer korona, ennyivel loptátok meg a szövetkezetet, ami azt jelenti, hogy korona ötvennel csökkent a munkaegység.

Csodálattal meredtek rá ekkora bátorság láttán, így még senki sem beszélt velük, de már nem vágtak a szavába, az ő életükről beszélt, megértették a szavait. Valaki csendesen megszólalt:

— Hát nem egészen így volt, de valami igazság van benne.

— Az emberek degeszre tömött ponyvával jönnek haza a határból, ti meg csak nevettek, hogy lám, jönnek a porciósok, mi van abban, mondjátok, miért ne vinnénk egy kis lóherét, öt etető van a jószág mellett, mindegyik naponta elviszi az adagját, minden adagból tízkilönyi első osztályú takarmányt lehet szárítani, mázsáját számít