Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Marczell Béla: Csallóközi farsang

szertől, többszöri jelentésváltozáson mentek keresztül, napjainkban pedig már ritkán, egyes vidékeken — így a Csallóközben is — csak itt-ott találjuk meg e régi hagyomány felelevenítését.

A farsangot általában ma is szerte a világon, minden faluban, városban megünnep lik. Ezekből a mai modern farsangi mulatozásokból azonban már szinte teljesen hiányzik a valamikor — főként a nép körében — elterjedt és erősen kultivált ősi farsangi hagyományok minden formája.

Régen a Csallóközben is híresek voltak a farsangok. Ekkor tartották a lakodalmakat, vidám mulatozásokat rendeztek, s vége-hossza nem volt a mókás, tréfás összejöveteleknek. A farsangi eszem-iszom, dínom-dánom szokását még ma is szinte mindenütt megtaláljuk, de a hagyományőrző erővel rendelkező egyéb ünnepi szokások már csak néhány faluban élnek. A Somorja melletti Tejfalun még a mai napig is dívik az úgynevezett farsangi dőrejárás, ami a régi farsangi kultikus játékok maradványa. Az idők folyamán ez is több változáson ment keresztül, de lényegében mégis a régi maradt.4

A télvégi, tavaszkezdeti időszakba eső farsang az egyházi évben Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartott. Régebben a farsang kezdetét január 6-án este sok helyen zajcsiná- lással, kolomprázással, ostorpattogtatással hozták a falu tudomására. Ez a szokás ma már nincs meg nálunk, de Szatmárban még ma is él5, ahol a farsangkihirdetést az iskolás gyermekek végzik, akik a farsang berekesztésénél is megjelennek ostoraikkal, ko- lompjaikkal, a farsangolásban azonban nem vehetnek részt.

A farsang kihirdetése szórakozással teli légkört, vidám, felszabadult hangulatot teremtett a faluban.

Felső-Csallóköz néhány községében, így Tejfalun, Bacsfán, Vajkán, Doborgazon és Csölösztőn a még ma is szokásban levő dőrejárás előkészítését már farsang elején megkezdik. A tulajdonképpeni farsangolás azonban az utolsó napra, húshagyókeddre marad. Ekkor mennek ki az utcára a „dőrék”, hogy mókás, humoros, alakoskodó játékukkal felidézzék a múltat, szórakoztassák a falu népét. A lakosság Is felkészül erre a napra, s ünnepi hangulatban várja a házról házra járó, alakoskodó dőréket. A szerepüket mindnyájan nagyszerűen játsszák. A csallóközi farsang egyes mozzanataiban a következő motívumok találhatók:

1. Lakodalmaskodók

2. Medvetáncoltatók

3. Mesterségeket utánzók csoportja

4. Tuskóhúzás

5. Alkalmi jelenetek:

a) Bolondok szánja

b) Szamaras ember

c) Fordított ember a majommal

d) Szalmakunyhó

e) Virággal megrakott kocsi.

A dőrék megszemélyesítői a csallóközi szokás szerint csak férfiak lehetnek, a nőknek, az asszonyoknak itt a szemlélő szerepe jut. így tehát a női szerepeket is férfiak alakítják e sok szereplőt Igénylő játékban. A játék tartama alatt a dőrék mindent szó nélkül végeznek, csak a mozdulataikkal játszanak. Minden alaknak, minden mozdulatnak megvan a maga szerepe. A menet is bizonyos rend szerint alakul, s ezt a megszokott rendet megváltoztatni nem szabad.

A csallóközi farsangi játékokban nem lehet éles határvonalat húzni a lakodalmas farsangoló, a medvefarsangoló vagy az alakoskodó farsangolás között. A mi esetünkben

4 Bálint Sándor u.o.: A tél és tavasz szimbolikus küzdelme, mely már az óév temetésével kezdődik, a farsang tarkán ér tetőpontjára. Ez a télkihordás, téltemetés. Lényeges, hogy a telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vízbe fojtják, elégetik. Nem lehetetlen az sem, hogy a báb jelképes megölése csökevényes, őst emberáldozati emlék, amelyet az égiek kegyének megnyerésére, az élet érdekében ajánlottak fel.

5 Ferenczi Imre — Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. Műveltség és hagyomány. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Évkönyve. Tan- könyvkiadó — Budapest, 1962, 8. old.