Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Keszeli Ferenc: A gyermekkor szentélyei
A tisztek elvitték Péter két lovát, magát is. Leülte a börtönt, felvette a potom pénzt a gyönyörű két lóért. Elmaradtak a somorjai utak. Királyrévnél mentek át a tardoskeddiek, búzát, sót vittek, és a somorjai vásárból egy-két „csákó” aranyat hoztak. Megmaradt a mondás: Somorja, ahol csákóval mérik az aranyat. Télen a nyers aranyszemekkel fizettek a boltban kocsikenőcsért, heringért és tarka pántlikáért. 1919 februárjában aztán a faluban megjelentek a légionisták, a 33. Bersaglieri-ezred, meg egy szibériai alakulat, és a falu ezen a napon új impériumba került. Az újvári ügyvéd meztéllábas tardoskeddieket fogadott föl, hogy „hídfőállást vegyenek fel” a Vágnál, ne engedjék „megszállni” a falut, se Újvárt. A madzagos puskás emberek betegen hazamentek, elhajigálták puskájukat. Azon a 19-es február végi napon északról kegyetlenül vágott a szél; az első vonattal Érsekújvárba menők hátukat tartották a szélnek, az állomásépület mögött. Kezükben volt a jegy, várták a vonatot. Az új, cseh állomásfőnök háromszor is odament a tar- doskeddiekhez, tízszer is elmondta: „Tu je vlak, tu je vlak”, „itt a vonat, megjött a vonat”, de azon a napon még senki sem értette a nyelvet; a vonat beszaladt, az ordító szélben semmit sem lehetett hallani, így a bezúduló vonat ki is ment az állomásról. Otthagyta a tardoskeddieket, akik gyalog eredtek neki a 15 kilométeres útnak. Ettől a naptól kezdve vigyáztak rá, hogy sem a vonat, sem a történelem ott ne hagyja őket. És nem volt elég Ferenc Jóska, az osztrák sógorság, nem volt elég az első világháború — belezavarták őket a másodikba is. Egyre veszve, fogyva, de átszenvedték azt is. Most másultan, szabadon kóstolnak bele az életbe. Falujuk — a tréfás „Bun- gyifalva” nevet adták neki az égő házból sonkát, szalonnát lopó Bungyi cigány után — ott áll a helyén. Nagyon mélyre verte a gyökereit: a történelem kazalszóró viharai «em tudták elsöpörni a helyéről. Reszeli Ferenc a gyermekkor szentélyei a kazlak ropogó töve s az árnyék a híd alatt hol mint a víz alatt telt a délelőtt kenderföldek sűrű erdeje legeslegközepén apró tarlóbirodalom magam tákolta anyaöl a képzelt nászok színhelye és a padlás szénaillata kamaszkorom titkos retesze hová egy vénlány szeretni hívott s azt mondta tőlem lesz gyereke sík határban hosszú eperfasor árok árokban sarlózott mező mezővel teli zsákok s a zsákon férfias pihenő vasút koszos talpam alatt a titok hová jutok ha rajta indulok 1 2 3 4 5
